Miért nem hisz abban a nagymamám hogy én is értékes vagyok?

Na igen, én alapvetően nem hiszek magamban. Vagyis most, hogy "Ő" érdeklődik utánam, és kezdem elhinni hogy engem akar, kezdek bízni magamban. Hogy talán én is érek valamit valaki számára. És ez jó érzés, sőt egyre jobb.

Nem, nekem nagyim mindig negatív velem kapcsolatban. Pl hazahoztam egy jó jegyet, és megkérdezte hogy XY-nak mennyi. Nem vagyok egy bányarém, de világszépe sem vagyok, magas vékony lány vagyok. De a fogaimmal nincs kibékülve, mert nagyok. Mármint nem úgy hogy nem bírom becsukni a számat, vagy kapafogú lennék, hanem nagy méretűek. [link]

Ilyesmi, csak nem ennyire hófehér, de ilyesmi forma.

És rendszeresen előhozza mikor fogorvoshoz megyek, hogy "Miért nem lehet lereszelni belőle" meg hogy "Csak legalább ne lennének ilyen nagy fogaid".

5: Én sem hittem volna, hogy így alakul. Sőt, tervezzük az 5-et :)) Én nagyon örülök most ennek a helyzetnek. Csak érdeklem ha mindig elhív, nem? Randi után meg áradozik hogy mennyire szeret velem lenni. De jól is érezzük magunkat mindig, pedig semmi olyan dolog nem történt még. De nagyim szerint lehet csak szórakozik velem.

Az a baj hogy nagyim saját magáról is ilyeneket mond, hogy ő fiatal korában milyen volt. Mármint negatívnak látta magát. Anyumat is, nagybátyámat is, nagypapámat is. Sőt, sokszor előhozza, hogy mennyit sírt mikor XY fiát meglátta, és az mennyivel jóképűbb volt mint az övé. Hogy milyen nehéz napok voltak azok.

Azt már mondani sem merem neki, hogy most írt nekem Ő :) hogy most aludta ki magát, mert éjszakás volt, és hogy a mosolyommal álmodott. Jó, tudom nyálasul hangzik stb :D meg ilyenkor nekem is az jut néha eszembe, hogy mi van ha csak szédít. Mert nem tudom elhinni hogy ennyire érdeklem, de ha nagyimnak ezt elmondanám, akkor mondaná el mindenféle hazudozónak...