Ebben az esetben hogy osztanátok meg a házimunkát?

Nekem az a véleményem,hogy nagyon is fontos a pénz ebben a témában,mert ha a férfi eltart,akkor természetes,hogy mindent megcsinálok,viszont ha nekem is van jövedelmem,akkor az egy kicsit más helyzet.Ilyen erővel nem voltam köteles kinyalni a valagát,boldogultam egyedül is a saját pénzemből és ha nem volt kedvem főzni,akkor nem főztem.

Ez a nyugdíj kiszolgáltatottá tett az első házasságom alatt.

Az egész úgy kezdődött,hogy a férjem ötlete volt a nyugdíj.Én dolgozni akartam,de fiatal voltam és engedtem az érzelmi zsarolásának.A betegséget nem szeretném álárulni,de nem súlyos fajta,csak a papírokon súlyosabban van feltüntetve,mert mondtuk,hogy nyugdíjhoz kell. (Nem mentális dolog.) A férjem munkaképtelennek tartott és gyereket sem akart.Ezek után depressziós lettem,mert nem dolgozhattam,de megismertem valakit,akibe nagyon beleszerettem és megbíztam benne.Azóta a férjem.Ő orvos és mellette dolgozhatok és babánk is lesz.Boldog vagyok.Ez már régi történet,csak egy előbbi kérdésről eszembe jutott.Kösz,hogy elolvastátok.