Kedves nagyszülők! önök a gyerekeikkel szemben, akiknek már van gyerekük, kapcsolatépítően vagy kapcsolatrombolóan viselkednek?

Ó, ez mind nagyon szép és jó leírva, utolsó. Valóban, így kellene működnie.

Ehhez képest az én anyai nagyanyám számonkérte keresztanyámon (anyu nővére, nagymamám idősebb lánya), hogy a 23 éves fiát (nagymamám unokája, az én unokabátyám) miért engedte el Fradi meccsre Pestre. Keresztanyám meg hiába mondta, hogy dehát 23 éves dolgozó ember, azt csinál egyrészt a pénzével, másrészt az életével amit csak akar, nem szólhatok bele. Válasz: de akkor is miért engedted el. :D Sajnos sokan így állnak hozzá. Nyilván van más példa is, apu szülei tündérek voltak, eszükbe nem jutott ilyet mondani akár a fiuknak (apunak), akár anyunak.

Gyerekként mindig is jobban szerettem őket, ezt persze sosem mondtam vagy éreztettem.

Hát igen, nem hiszem, hogy bárki, aki idejön, közölné, hogy kapcsolatrombolóan viselkedik.

Az én nagymamám is, rettenetes szülő volt, folyton alkoholista pasijai voltak, akik molesztálták anyámat. Most meg hetente, vagy hetente kétszer meglátogat minket, mert unatkozik, ha épp nem szüret van, és elmondja, hogy kislányom, jaj de koszos ez a lakás, és nekiáll mosogatni. Persze nagyon sok mindenben segít is, de szociálisan nem túl érzékeny nő. Amikor kislány voltam, mindig kényszerrel behajcsavarózta a fejemet, és úgy kellett, hogy aludjak, ami eléggé fájt. Másnap meg kiszedte a hajcsavarókat, és én egész nap hülyén néztem ki, mert nem áll jó a göndör, hullámos, akármilyen haj, de ő legalább úgy érezte, hogy ápolt lett a kisunokája.

Azért szeretem a nagymamámat, de voltak túlzásai:D