A férjem nem hajlandó dolgozni. Hogy vegyem rá, hogy kezdjem magával valamit?

Kérdező, te tudod, hogy mennyi a tartalékotok? Ha nagyon sok, akkor azt kellene befektetni valamibe,vagy forgatni.

Ha pedig nem sok a tartalék, mert feléltétek, vagy elment valamire, akkor kénytelen lesz elmenni dolgozni,ha tetszik neki, ha nem.

Oké, hogy megszokott egy életszínvonalat, de ez már a múlt. Sokan nem szeretjük a munkahelyüket, sokan vagyunk, akik tanultunk sok-sok éveket, s nem jól keresünk, de amíg nincs jobb elmegyünk dolgozni.

ha van annyi megtakarított pénz, akkor nyithatnátok ti is egy kocsmát, abban mindig van lóvé. ugyanúgy kukit verhetne egész nap, felszedné a nagy dohányt, és élnétek vígan. :)

de gyorsan kéne cselekedni, mielőtt még elfogy az összes megtakarítás.

"ha van annyi megtakarított pénz, akkor nyithatnátok ti is egy kocsmát, abban mindig van lóvé. ugyanúgy kukit verhetne egész nap, felszedné a nagy dohányt, és élnétek vígan. :)"

Milyen nagy dohányt?:))

Sorra zárnak be a kocsmák! Épp azért mert betiltották a nyerőgépeket! Sok kocsmát csak a nyerőgépek tartottak el!

Az én kocsmámban 400-500 ezret hoztak havonta! Abból szépen lehetett élni. Mióta nincsenek épp annyit hoz, hogy ne dögöljek éhen belőle, pedig nem egy rossz hely!

Szinte minden kocsma már csak vergődik!

Nehogy azt hidd már, hogy olyan sok van amiből többet lehet kivenni mint egy átlag magyar fizetés.

Kérdező férje is biztos nagy fantáziát lát benne:))

Én azt tanácsolom, hogy Te tudod, hogy mi a férjed szakmája, vagy mihez ért, milyent területen tudna elhelyezkedni. És kezdj el Te hirdetéseket keresgélni. És ha találsz olyat, amit tényleg el tudnál képzleni, hogy ott képes és hajlandó lenne dolgozni, add oda neki a telefonszámot, hogy találtál egy neki való állást, hívja föl, hátha bejön.

Nálunk legalábbis ez vált be.

Nem egészen ilyen helyzetben voltunk, mert az én férjem nem jól menő vállalkozó volt, de már több hónap munka nélkül tültött idő után sem nagyon láttam, hogy keresgélne. Nem bírtam tovább, és ő fel sem fogta, hogy anyagilag sem bírjuk. Elkezdetem én keresgélni a hirdetéseket, és amikor találtam olyat ami tényleg a szakmája, és pont az előnyként elvárt speciális szakmai gyakorlattal rendelkezik, a kezébe nyomtam a telefonszámot, nem nagyon talált kifogást, hogy miért ne hívná fel. És fel is vették. Azóta ott dolgozik. Hangoztatja ugyan, hogy ez nem végleges, de nem bánom én, addig is dolgozzon valahol, míg megtalálja álmai munkahelyét.

ma 10:01

Azért ez is durva!Ne haragudj,nem bántásképp írom, de elég szégyen, ha valakinek (felnőtt embernek) könyörögni kell, hogy dolgozzon.Főleg, ha a gyerek is van a családban. Én valahogy egyértelműnek tartom, hogy el kell látni a családot, s nem a csodára várok.

S írják itt, hogy ugyan le nem alacsonyodnak ahhoz, hogy el,elmenjenek egy gyárba minimálbérért. Hát ha nem lenne mit enni a gyerekének, elmenne.

Nem tudom az ilyen embereknek milyen végzettsége van, hogy ennyire felvágnak, s válogatnak a munkák között.S teszik ezt egy olyan világba, amikor már a diplomások, több nyelven beszélők is elvállalnak bármilyen munkát, amíg nincs a szakmájuknak megfelelő.

Nem a munka a szégyen, hanem az, amikor valaki otthon ül, és a t*két vakargatja!

Kérdező!

Akkor tanuljon nyelveket, menjen el önkéntes munkára,foglalkozzon a gyerekekkel.