Ebben az esetben vállalnátok negyediket? Akinek négy van sokkal másabb mint hárommal.

"Szerintem hülyeség úgy gondolkodni, hogy a gyerekednek szülsz testvért. Magatoknak szülsz gyereket."

Pedig a testvér nem csak az én örömömre van, hanem a két gyereknek is. Amellett, hogy most nagyon jó játszópajtások, később is egymásra számíthatnak. Azért amikor kellett segítség, nekem ott volt a tesóm, ő vállalta a kezességet a banknál nem az ilyen-olyan barát meg sokadik unokatesó, viszont is bármikor segíthetünk egymásnak ha kell. Ha vele és a párjával történik valami, amíg nekem van egy szelet kenyerem, addig az unokaöcséimnek is van mit enniük, és azt is tudom, hogy bármi lesz velem, a gyerekeimre valaki vigyázni fog.

Kérdező, ha felmerült a fejetekben a tesó gondolata, akkor szeretnétek is.:)) Ez a legfontosabb. Amúgy praktikusan 4 gyerek nem annyival problémásabb, mint 3, ezt tapasztalatból tudom. Én két kiskamaszt vittem az előző házasságomból a mostaniba. A közös lányunk és köztük, 14-12 év volt. Mi nem terveztük a 4.-et, még szoptattam a kicsit, amikor "becsúszott". A 40 éves születésnapom előtt jött világra, most már egyetemista.

Nem állítom, hogy csupa móka-kacagás volt folyton az életünk, de soha egy pillanatig sem bántam meg. A viszonylag késői, többedik szülőségnek van egy egészen különleges szépsége, ezt komolyan mondom. Ráadásul én úgy érzem, hogy a koromnál fiatalabban tartanak a gyerekeim:))

Szóval, ha megtehetitek, akkor vágjatok bele bátran.

Én úgy érzem az 1 éves mellé szeretnél egyet, hogy legyen saját korosztálya, te tudod milyen személyiség, szüljél, ha anyagilag belefér. Ez a kormánypropaganda is.

Nekem van gyerekem, egy másodikat szerettem voln a a férjemtől, de elváltak útjaink. Az új társamtól valahogyan nem szeretnék közös gyereket, de ez én vagyok. Négy gyerekhez meg végképp nem lenne türelmem. Mit tud négy, amit nem tud egy vagy kettő?

Te szeretnél negyediket. A férjed is benne van. Ha a két nagyobbik fiú elfogadta a kistesót, gondolom az új baba sem okozna nekik nagy traumát. El is tudnátok tartani. Mégis hol az ellenérv? :)

"három gyerekszoba van csak, nem lenne mindenkinek külön..."

Hát, mire a kicsik tényleg külön szobát igényelnének (8-10 év), akkorra a nagyok max látogatóba fognak hazajárni.

Ha az anyagiak bírják, akkor szüljél egyet! Mert korban közeli testvérrel szép az élet (számomra).

12 és 13 évesek meg lesznek együtt, meg majd a két közös is. Csak akkor igyekezni kell.

Viszont nem tudom mennyi idős vagy. Óvatosan, tudod egy kor felett (36+) már igen csak veszélyes szülni.

Mielőtt elolvastam volna a kifejtést, azt hittem hogy na biztos a putriba vállalná a 4.-et, 8 általánossal. Tök jó olvasni hogy nem.

Hogyha mindketten szeretnétek, vágjatok bele. Igen, valószínű le kell cserélni a kocsit, de biztos megoldjátok. A lakás is elég nagy, 3 gyerekszoba van, gondolom egy szülői, meg egy nappali. Valahogy csak át lehet rendezni/alakítani, hogy mindenki elférjen. Ha van egy nagyobb szoba, azt elég egy szkrénysorral ketté vágni és máris megvan a két nagyobb lakosztálya arra az időre amígy együtt vannak nálatok. Vagy megoldhatjátok úgy hogy ne egyszerre jöjjenek.

Nem értem miért kell beszólogatni és bántani, jó ilyen körülményekről olvasni a sok rossz után.

Ha nekem annak idején azt mondta volna valaki, hogy két kamasz mellé lesz még egy totyogósom, és egy újszülöttem valószínűleg nekem is égnek állt volna a hajam.:)) Aztán amikor benne éltem, a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy négyükkel teljes az életem.

Plusz, van még egy nagy előnye a sokgyerekes szülőknek. A rutin. Olvasgatom itt a GyK-n az egygyerekes anyukák kérdéseit időnként. Kb egy rettegés az életük folyamatosan, hogy mit csinálnak rosszul, miért nem alszik, eszik, jár, beszél a gyerek, miért hisztizik, miért nem szobatiszta már...miért nem ez,miért nem az? Ugyanezeket a problémákat az ember a sokadik gyereknél már félkézzel megoldja. Vagy ha nem, akkor is pontosan tudja, hogy semmi vész, a gyerek fel fog nőni ugyanolyan egészségesen mint a többiek. És épp emiatt, minden szorongás, és félelem nélkül tudnak a gyerekkel foglalkozni. Sokkal inkább észreveszik, hogy mennyi szépség és öröm van egy kisbabában, mert a problémák eltörpülnek a jó dolgok mellett. Ha visszagondolok arra, hogy milyen volt a két nagy mellett a két kicsivel otthon lennem, mindig a felszabadult nyugalom jut eszembe, amit akkor éreztem.