Hogyan bátorítsam a vőlegényemet?

5 éve vagyunk együtt, 2 éve költözünk össze, most várjuk a babákat, ezért eljegyeztük egymást, nemsokára esküvő. A párom 34 éves és nagyon fél attól, hogy nem lesz jó apa. 4 éves volt, amikor elváltak a szülei, az apukája a mai napig felé se néz, az anyukájával, a bátyjával és a nagyszüleivel nőtt fel.

A legnagyobb hátrányának azt érzi, hogy nem tud barkácsolni, nem ismeri annyira a szerszámokat. (Két kisfiút várunk.) Ez így nem teljesen igaz, mert pl. egy lyukas biciklikereket gond nélkül megfoltoz, meg fel tud tenni egy polcot a falra, szóval nincs elveszve ilyen téren, de semmi önbizalma sincs. Ha olyat csinál, amit még nem, kétségbeesik, kapkod és nem hiszi el magáról, hogy meg tudja csinálni. Én tanyán nőttem fel, tudok hegeszteni, forrasztani, villanyt szerelni, dekopírral bármit kivágok, stb. (egyke vagyok, apuci szeme fénye, úgyhogy mindenre megtanított). Ezt sose dörgöltem az orra alá, mindig hagyom, hogy javítgasson valamit, aztán, ha elakad, segítek és folytatja. De teljesen kétségbe van esve, hogy a gyerekei nem fognak rá felnézni, hogy nem tudja őket megtanítani semmire. Hiába mondom neki, hogy egy gyereket, akinek még minden új, igazán könnyű lenyűgözni, nem kell hozzá atomfizikusnak lenni.

Ráadásul a vőlegényem cukrász, szerintem a legtöbb gyereket legalább annyira elbűvöli egy szép torta, finom sütemény, mint egy házilag barkácsolt madáretető, vagy bármi (amiket egyébként is el tudna készíteni, csak mivel még nem csinált ilyeneket kizártnak tartja, hogy sikerülne neki.) Egész életében azt hallgatta, hogy a bátyja milyen ügyes, okos, bezzeg ő nem annyira, ne is menjen középiskolába, mert nem tudná elvégezni. A testvére gépészmérnök lett, a párom pedig cukrász, pedig nem buta, nem is értem, miért beszélték tele mindennel a fejét és miért nem engedték középiskolába.

Szóval a párom retteg attól, hogy a gyerekei majd csalódnak benne, hogy nem lesz olyan jó apa, mint szeretne. Mit tehetnék, hogy megbízzon egy kicsit magában? Rengeteg nevelési könyvet olvas, nagyon készül, várja a babákat, de borzasztóan fél is. Én is félek egy kicsit, szerintem ez normális, de a párom teljesen meg van lőve ezzel, bemagyarázza magának, hogy ő mindent csak el fog szúrni.