Hogyan bátorítsam páromat a költözésre?
Jelenleg nemzetközi cégnél dolgozik technikusként, jó munkaerő, szeretik, tisztelik.
Pár éven belül valószínűleg lenne alkalma kimenni a cégen keresztül Angliába, de fél tőle.
Mindketten szívesen mennénk, ott 3x, de komolyan háromszor magasabb lenne a fizetése mint itthon, mindent kiszámoltunk, utánajártunk, simán megélnénk csak az ő fizetéséből, és természetesen én is igyekeznék valami munkát találni.
A következők a kifogásai: nem tud jól angolul, és hogy kezdőtőke kell.
Úgy egy, másfél év alatt félre tudunk tenni félmilliót kezdőtőkének.
Angolul pedig csak meg kellene tanulnia, egy év alatt az is simán menne (én tudok rendesen).
Nem tudom hogyan bátorítsam, természetesen ezek csak kifogások részéről, egyszerűen csak fél a változásoktól.
Én bátor vagyok, többször fejest ugrottam már nagyvonalú költözésekbe, már van tapasztalatom, de ő teljesen zöldfülű :)
Hiába, minden nap morgolódik hogy mennyivel többet keresne, mennyivel jobb odakint, milyen jó a kollégáknak, de nem mer lépni, és ha így folytatjuk nem is fog...
Szerintetek ilyenkor mi lenne a teendőm? Hogyan segítsek neki dönteni?
Jó lenne ha biztosan tudnánk hogy mik a tervek a jövőre mert most házasodunk, és kérdéses a saját lakás téma...
Hello Kedves Kérdező!:)
Mutasd meg neki a válaszomat,rá fog jönni hogy jobb kint,jobb lépni vagy mond el neki amit írok.
most költöztem ki külföldre ( olaszországba),szokatlan volt az első 1-2 hónapban,( nem hallasz magyart csak a családodat,vagy ha neten olvasol stb) Magyarországról aki teheti meneküljön,sz*rban van nagyon,drágaság van,nem lehet annyira jól keresni. én kijöttem,igaz még tanulni mert 16 vagyok. de amint elvégzem a sulit nagyon jó állásom lesz. itt kint. otthon nem lesz semmi. hiába van ez a jó munka,emellett a drágaság mellett.. mert lépni,nem veszítesz semmit. kint mindenki boldog. ha mint ketten dolgoztok akkor 1 éven belül lehet saját házatok,kocsitok,luxusban élhettek. aki megteheti az megy külföldre. 1 próbát megér. angolul ha nem tudsz,1 év alatt megtanulsz. sőt akár fél év alatt is. oda kint aranyból lehet a wc-tek. nagyon jól keresnek kint. pár ismerősöm kiment. az összesnek 1-2 éven belül volt saját háza (gyönyörűen berendezve,még szolárium is van minden amit eltudsz képzelni) kocsi,stb. itthon is vett 1 házat. szóval így 2 háza van. szokatlan lesz,de hidd el megéri. lépni kell onnan ahogy csak lehet. ne dobjátok el magatoktól ezt a kiváló lehetőséget. nem szabad. aki eldobja ne haragudj meg érte de az hülye..:S menjetek ki,tanulj nyelvet,kint is sokat tanulsz,és arany életetek lesz! a feleségedet a tenyeredet tudod hordozni. nem kell meggondolni hogy mit vehetsz és mit nem... hidd el nekem!
sok szerencsét! majd írjatok hogy döntöttetek!:))
További szép estét
Le leszek pontozva, már érzem, de.... :)
Imádom, hogy mindenki ilyen nagy lelkesen kolbászkerítéseket lát külföldön. Nem azt mondom hogy lehetetlen meglenni, de a tapasztalat (enyém és ismerősöké) mondatja, hogy sok a buktató, ezért - szerintem - csak óvatosan a nagy bátorítással.
1. 3x többet keres(HET) - aláírom, sokszor még extra támogatások is jönnek, ami tök jó és vérforraló hogy itthon nincs.
DE.
"simán megélnénk csak az ő fizetéséből" - sajnos ezt őszintén kétlem, vagy ha mégis, akkor hogyan, milyen színvonalon? Írtad, utánajártatok, tehát valószínűleg tisztában vagytok vele, mennyiek ott a mindennapi kiadások. És erre még rájön az a számos tényező, extra kiadás, amit, szinte biztos vagyok benne hogy nem kalkuláltatok be.
De rendben, ketten dolgoznátok - akkor is, párodnak igaza van: kezdőtőke nélkül bele ne vágjatok, nincs értelme.
2. Az tök jó, hogy te tudsz (mint írtad: "rendesen") angolul. Párod viszont, én ezt mint angoltanár, tolmács és nyelvész garantálom, szinte biztosan nem fog 1 év alatt elfogadható (B2+) szinten megtanulni a nulláról.
Egyszerűen azért mondom ezt, mert már számtalanszor láttam: a napi gondok, munka, magánélet felőrölik az embert. A nyelvtanulás egy hosszas folyamat, sok energia (és motiváció!) kell mellé. Munka mellett, alacsony nyelvtudással, 1 év alatt - esélytelen.
Mert: el lehet menni "makogva" is - de akkor már az állás is necces (tehát az egész terv meginog), hacsak nem pl. németül/franciául kell az állásban ténykednie, és azt nagyon jól tudja.
3. "jó munkaerő, szeretik, tisztelik. " - ezt elfelejtheti, egyébként Te is.
Nekem akárki, akármit mond, akármilyen rózsaszín felhőket fest a külhonról, ott ti csak bevándorló senkik lesztek, ha nem tök perfekt a nyelv- és kulturális tudásotok (ami, jegyzem meg, ismét nem 1-2 év angoltanulással érhető el). Kinézve a legtöbb helyről, kénytelenek lesztek csak magyarokkal, vagy más kelet-európaiakkal együtt élni (ismét kérdem: milyen körülmények között?). Ott mindig másodrendűek lesztek, az emberek nagy százalékánál érezni fogjátok a lekezelést.
Én ezt sosem bírtam elviselni, nincs az a pénz, ami ezért kompenzál. Természetesen lehet, mást igen.
Egy nagyon jó barátom így érvényesült kitűnően Albionban:
- rengeteg kezdőtőke (egymagának több, mint 500000)
- felsőfokú, választékos nyelvtudás
- kellő munkatapasztalat
- ottani ismerőskör
- hihetetlen, komolyan hihetetlen mennyiségű előzetes utánajárás, idegeskedés, stresszelés
- fene nagy adag szerencse (felvették a 2. munkahelyre, specializálódott munkaerő lett)
Mielőtt bátorítod, belevágnátok, szerintem érdemes ezeket a pontokat is alaposan végiggondolni.
Bocsánat hogy eddig nem írtam, nem voltam gépközelben.
Köszönöm a tanácsokat, igyekszem tenni valamit az ügy érdekében :)
4-es válaszoló, tisztelem a tapasztalatod de előbb mérlegeld az általam leírtakat, s utána írj.
1, Nem kereshet, keres. Az angol és számtalan más országból érkezett kollégái (a munkahelye szinte átjáróház) elmondásai nyomán utánanéztünk egy valós angol álláshirdetésnek a cégétől, s valóban, pontosan háromszoros lenne a kinti fizetése.
Tisztában vagyunk az ottani költségekkel, erről is hallottunk már, az albérleteket is nézegettük.
Londonban kifizetünk zsebből egy 2 szobás középkategóriás lakást, untig elég.
Ugyanitt, kezdőtőke: nem véletlenül írtam hogy évi félmilliót félre tudnánk tenni, nem holnapi költözésről beszéltem.
2, Bár itt valóban nem voltam konkrét, a párom tud angolul, meg tudja értetni magát, és érti is amit mondanak neki. A munkahelyén elvárás, nem egy külföldi mérnökkel kell együtt dolgoznia, és az ügyfeleik is külföldiek. Egyszerűen az általad említett B2+ szinthez kell felnőnie, ami azért nem nagy kihívás szerintem. Szeretné is tanulni, csak állandóan ellébecolja a dolgot :)
3, "Jó munkaerő, szeretik, tisztelik". Tetszik vagy sem, ez így van. Mérnökök közül vették fel technikusként, s állandóan hozza az "Awardokat".
Egy év gyakorlat után úgy vette át a cég, hogy kérnie sem kellett.
Mint írtam, a cég "közvetít" ki, tehát a Párom beadja itthon a jelentkezését az angol céghez, s ha felveszik, szólnak hogy indulás srácok.
Ismerőskör. A Párom napotna beszél az angol kollégákkal interneten. Kell a munkájához, meg sokukkal egyébként is jóban vannak, az egyikük szívesen várna is ki minket nyaralni (ahogy tanácsoltátok, lehet ráveszem a Párom hogy meglátogassuk őket :)).
Nem a nagy semmibe megyünk ki, ha megyünk.
Ezt a lépést kellene párom részéről elérni, hogy igenis, beadja a jelentkezését.
Tehát az általad említett:
- rengeteg kezdőtőke (egymagának több, mint 500000)
- felsőfokú, választékos nyelvtudás
- kellő munkatapasztalat
- ottani ismerőskör
- hihetetlen, komolyan hihetetlen mennyiségű előzetes utánajárás, idegeskedés, stresszelés
- fene nagy adag szerencse (felvették a 2. munkahelyre, specializálódott munkaerő lett)
listából minden adott. Egyedül a nyelvtudásra kell ráfeküdni, innen ered a kérdés. Hogy hogyan segítsek neki elkezdeni bízni benne, hogy menni fog a dolog.
Addig aztán nyüstölhetem, nem fogja csiszolni a nyelvtudását.
Tehát ha valóban segíteni szeretnél, inkább abban segíts hogy hogyan álljunk neki a nyelvtanulásnak :))
Egyébként nem a pénz kompenzál. Nem félretenni megyünk ki, hanem végleg kiköltözünk.
Inkább nézzenek le normális emberek (egyébként elég sok kolléga él kint, s még egyik sem tért haza idegbajjal hogy lenézik :))), mintsem hallgassuk a magyarok elégedetlenkedését, nézzük a savanyú képeket egész nap.
Telefonos központban dolgozom egy nagy telekommunikációs cégnél, hát hadd ne mondjam milyen észlényekkel hoz össze a sors...
A Páromnak meg legalább nem kell ilyesmin aggódnia, hiszen az ő cégénél eleve adott hogy innen-onnan jönnek a szakemberek, nem jellemző az utálkozás.
Jelenleg is vagy 30 külföldi kollégája van, van amelyik meg sem bír szólalni magyarul :)
Szia Kérdező,
Én vagyok a 4-es.
Bevallom mindig szarkasztikusan állok az ilyen kérdéshez a sok rossz tapasztalat miatt, de látom, Ti azért tényleg sok mindent elterveztetek, elismerésem.
Egyébként én is nagyon sokáig egy telekommunikációs cégnél dolgoztam 3 nyelven telefonon, de ezek szerint ha angolokkal dolgozol, egy átlag képed van a viselkedésükről.
A párod részéről meg ezt mondanám még:
ne hagyd, hogy ellébecolja. Az a legrosszabb, mert úgy sosem jut majd előre a ynelvtanulásban.
Én azt mondanám leginkább, menjen magántanárhoz. Ha ismerős ajánl valakit, az a legjobb. Sokáig én is tanítottam többek között ilyen embereket mint a Párod, nekik, ha tényleg komolyan meg akarnak tanulni, kell egy szilárd célkitűzés, és valaki, aki ezt végrehajtatja vele.
Nem kell a legdrágább tanár. Anno a megélhetésért én is viszonylag olcsón vállaltam. Legjobb, mondom, ha ajánlanak ismerősök.
Alternatíva a nyelvtanfolyam, de ott elvesz az ember, nincs annyi figyelem 1 diákra, lemarad, abbahagyja, stb. Egy kommunikatív, céltudatos magántanár effektívebb tud lenni.
De, hangsúlyoznom kell, neki is akarnia kell. Motivációban segítheted (gyakorolhattok otthon is együtt, az sokat segít, én is ezt csinálom a párommal és nekünk jó móka is, pedig ő sem egy nyelvzseni), de vigyázni kell nehogy fordítva süljön el és tukmálásnak tűnjön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!