Férfitársaim! Volt már valaki hasonló helyzetben? Tökéletes a barátnőm, csak kicsi a melle. Nagyon szégyenlem magam, hogyan verjem ezt ki a fejemből?

Arra való ez a barátnős, járós, randizós, ismerkedős időszak egy kapcsolatban, hogy a külső és belső tulajdonságokat az ember megismerje és mérlegelje, hogy ő lesz e az igazi vagy nem. Akik házasság és főleg gyerekvállalás után kezdenek ilyenen gondolkozni, azoknak mindig elég erős kritikát írok.

A te esetben ez teljesen természetes, hogy minden szempontból vizsgálod. Ez a szempont sem megvetendő, hozzátartozik a tökéletes alakhoz. A nőknél is előfordul, hogy pl. a pénz egy lényeges szempont.

"nagyon csinos"

aki szerelmes az azt mondja gyönyörű:)

Hát bizony én már jártam így és aztán jól megszerettem az adott testrészt a hölggyel együtt.

Utána valahogy a legkevésbé sem érdekelt, hogy mik a paraméterek.

Tudod ha szeretsz valakit szépen lassan minden részében megszépül. Ami túl kicsi az nagyobb lesz a szemedben, ami meg túl nagy az kisebb.

Én sem láttam gyönyörűnek a barátomat, de nem is voltam szerlmes mint rájöttem, jól elvoltunk. Aztán a végén iszonyat rondának láttam, büdösnek éreztem, butának tartottam és megundorodtam tőle. A fütyi mérete pedig, másodlagos volt, mert már az sem érdekelt a végén.

Igen, akibe szerelmesek vagyunk, azt csodálatosnak látjuk , ha meg nem akkor elkezdünk matekozni. Aztán lehet találni egy valamit, hogy na az zavar, de aztán már minden fog.

#28: Ha szétcseszi a valóságérzékelésemet, akkor nem akarok szerelmes lenni. Amúgyis elég misztikus, hogy ki szerelmes, ki nem, fiatalabb koromban rájöttem, hogy amit az emberek szerelemnek neveznek, az többnyire rövid távú elmezavar. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs igazi szerelem, de sokkal ritkább, mint ahogy az emberek reakcióiból tűnik.

AÍ párom nem ronda, így sose látnám rondának. Ha nem szeretném se. Nekem ilyen negatív irányú látás/ízlészavarom sincs.

Az emberek sokfélék és tartom, amit írtam, többet nem tudok hozzátenni, részemről ennyi. azért ne szedjétek szét a jobb sorsra érdemes kérdezőt, bár valszeg van annyi esze, hogy ne érdekelje, ki mit gondol hibásan.