Mi a véleményetek arról, ha egy férfi "felül nősül"?

Rengeteg sznob van, aki azért jár színházba, mert mostanában az elegánsnak dolognak számít, de akkora bunkó, hogy az alapvető irodalmi ismertek is a homály kategóriába tartoznak. Milyen érdekes, hogy főleg diplomás a többségük...

Szintén ezek az illetők viselkednek botrányosan az éttermekben, mert még az alapvető illemszabályokat sem ismerik (pl. csettintgetnek a pincérnek, zörögnek a székkel, stb.).

A kérdésre válaszolva: egészséges, magukat ismerő, intelligens embereknél nem merül fel ilyen kérdés.

"az intelligencia, amiről legtöbbször papír is van, mert akinek van esze, az megy továb"

TÉVEDÉS. A diploma csak azt mutatja, hogy egy adott területen van megszerzett tudásod. Nem azt, hogy értelmes, intelligens ember vagy (és ha az vagy, akkor a logikád is rendben van, de most tettél tanúbizonyságot ennek ellenkezőjéről).

Hát, nekem pont ezen okok miatt nem kéne "alacsonyabb" férfi.

Az alap dolog, hogy ne legyen buta. Nekem nem kell olyan ember, aki nem okos. Nem érdekel milyen papírja van, de kizárólag intelligens emberrel vagyok hajlandó együtt lenni.

Viszont oké, hogy engem nem érdekel a papír, de őt fogja. Én nem kívánom minden balhé során azt hallgatni, "bezzeg mert te a diplomáddal", vagy "te könnyen vagy, van jó munkád".

Áhh... ez mérgező egy kapcsolatra nézve.

Nem attól félek, hogy én fogom lenézni,hanem attól, hogy neki lesznek komplexusai. Az ilyennel pedig lehetetlen együtt élni.

Képzettebb vagyok - egyelőre.

Amikor még főiskolára jártam, volt egy barátom, szakácsként dolgozott (meg egyéb vendéglátós végzettsége volt). A munkabírását csodáltam.

Végül őt zavarta az, hogy főiskolára járok, gyakorlatilag ezért lett vége.

A férjem meglepően sok paraméterben hasonlít az említett srácra (nem volt lehetősége továbbtanulni, neki is szakmunkás végzettsége van, stb). Őt soha nem zavarta ez - ahogy engem sem.

Némi kishitűség volt benne, hogy ő nem olyan okos, ohgy felsőoktatásba járjon. Évekig nyaggattam, hogy ez alapból hülyeség, ha nemt artanám okosnak, össze se jöttünk volna.

Végül ugyanarra a szakra jelentkezett, amit én már elvégeztem. Néhány tárgyból egy garmada magántanár segített, hogy átszenvedjek a vizsgán, a férjem tanár nélkül ötösre vizsgázott belőlük.

Ami nálam inkább szempont volt úgymond kettőnk összehasonlításában (és ő kapott több pontot!): kiegyensúlyozott családi hátterem van, rettentően támogatták a továbbtanulásomat anyagilag és érzelmileg is. Tehát nekem nem volt nagy cucc diplomázni ilyen háttérrel.

A férjemnek fiatalkori felelőtlenségből becsúszott egy gyerek. Nem menekült el, elvette a gyerek anyját (nem volt jó ötlet, de akkor ez tűnt neki jó döntésnek) és a nulláról indultak. 15 év alatt felküzdötte magát vezető pozícióba, de szó szerint a létra legaljáról indulva. Bármilyen munkát elvégzett, bármilyen fizetésért. Ennek idővel meglett a gyümölcse, jó fizetés, jó beosztás - de kőkeményen megdolgozott érte.

Ehhez képest nekem a huszas éveim végén lett normális munkám, amivel jelenleg szépen haladok én is felfelé, de időarányosan sehol sem tartok hozzá képest.

Pont ez a jó értelemben törtető természete tetszett meg. Nincs rangon aluli munka, szorgalmas, 40 felett is nekifut egyetemnek, nyelvtanulásnak (nulla nyelvtudással) és szépen halad velük.

A nyelv nekem erősségem volt, érdekelt, ezért könnyen ment. Sokszor összehasonlította magát velem, hogy én mennyivel okosabb vagyok, mert folyékonyan beszélek két nyelven. Ja, hát úgy könnyű, hogy tizenéve tanulom őket és ennyi gyakorlat van a hátam mögött. Akkor lenne korrekt ilyen összehasonlítást végezni, ha ő is 15 éve foglalkozna vele.

anyukámnak több diplomája, nyelvvizsgája van mint apukámnak, de nem okoz gondot- mert apukámnek nincs komplexusa, okos ember, (jól tudja hogy anyukámnál is okosabb), a felesége felnéz rá és hallgat a szavára. ráadásul ő keres több pénzt. Nem mintha nem lenne gond fordítva, csak nehezebb a férjnek azt feldolgozni.

Nekem is van 2 diplomám, nyelvvizsgám, férjemnek nincs diplomája, mert zenész, és később fog felvételizni. Nálunk sincs ebből gond, hiszen imádja amit csinál, folyamatosan képzi magát, és egyszóval- felnézek rá.

ismerek ilyen házaspárt. nagyon értelmes, normális gondolkodású, mind a feleség, mind a férj. diplomások, bár teljesen más szakterületen.

a nő családja igencsak vagyonos, sokan mondják, h a fiatalember tudta hova kell menni lánykérőbe :) elég fiatalok még ők maguk, és a házasság is. majd meglátjuk mi sül ki belőle, bár én drukkolok, mert mindkettőjüket kedvelem.

anyám sajnos nem nézett se jobbra, se balra, csak ment a feje után. kifogott egy pénzvadász, szoknyavadász, iskolázatlan .... apát. nekem. nem lett szép vége, de nem is untatnám a nagyérdeműt. annyit hasznosítottam az esetből, h én nem álltam le tanulatlan ruppótlan suttyókkal, akármennyire jóhapsik, szerelmesek, cukiédibédik voltak. a szívemet összetörhetik, a egzisztenciámat nem hagyom.