Akkor is nekem kellene felhívnom édesanyámat, ha ő bántott meg engem?

A sztori: már egy éve a vőlegényemmel lakom, anyám az elejétől fogva nem örül hogy elköltöztem. Egyszerűen nem tud beletörődni, hogy elmentem otthonról, és ennek minden alkalommal hangot is ad, akárhányszor meglátogatom. Most már ott tartunk, hogy a páromat mindenféle szemétnek elmondja, és hogy meglátom, ott fog hagyni. Egyszer hullámvölgyben volt a kapcsolatunk párommal, elmondtam neki, erre ő rögtön azt mondta, hogy hagyjam ott. Most hétvégén nem bírtam tovább, és otthagytam, ő most meg van sértődve, várja hogy hívjam (tesómtól tudom). Hiába mondom neki, hogy nekem ez nem jó, hogy amikor hazamegyek mindig ezeket a litániákat kell hallgatnom. Szememre hányja, hogy elhagytam, elidegenedtem tőle, teljesen megváltoztam. Szerintem ez egyáltalán nem így van. Hetente 2-3 napot otthon töltöttem eddig vele, szerintem, ha élettársi kapcsolatban élek, az még soknak is számít. Miért kellene az ő utasítása szerint élnem, miért nem tud beletörődni. Ja, és mostmár én is hálátlan és szemtelen vagyok. Szerintetek, hogy lehet megoldani ezt a rossz helyzetet?

25/N