Akkor is nekem kellene felhívnom édesanyámat, ha ő bántott meg engem?

Nehéz és megértelek. De tudod, ez az egy Anyukád van! Valószínűleg ő is sértettséget érez, akárcsak Te. Én azt mondom, hívd fel. Neked se jó minden este ezzel a tudattal lefeküdni, biztos vagyok benne, hogy minden percedet áthatja ez a konfliktus. Érdemes tisztázni, és próbáld meg Anyukáddal a dolgokat elsimítani. Meg kell, hogy értse, hogy felnőttél. Ha heti 2-3 napot vele töltesz, az pedig tényleg több, mint elvárható. Úgy éreztem a leveledből, hogy Édesanyád egyedül él. Akkor pedig lehet egyfajta féltékenység is a viselkedése mögött. Ezt csak nagyon lassan lehet elcsitítani. Amikor mi a párommal összeköltöztünk, évekbe telt míg Anyukája megnyugodott, bár ő engem soha nem bántott, egyszerűen csak az egyedül maradást nem tudta elfogadni. Már 12 éve élünk együtt, de még a mai napig megesik, hogy féltékeny ránk, ha elmegyünk kirándulni vagy nyaralni.

Én a helyedben felhívnám, nem tudhatjuk mi lesz velünk holnap.

Ne menj hozzá nem keresd Őt.Majd talán elgondolkodik rajta,hogy nem az Ő elképzelései szerint fogja mindenki élni az életét.Bocs,hogy ezt írom,de az anyukád részéről ez nem szeretet,hanem hatalmas önzés.Ha szeretem a gyerekemet,akkor annak örülök,hogy boldog,hogy jó kapcsolatban él,és nem azért drukkolok,hogy boldogtalan legyen.Teljesen természetes,hogy már önálló életet szeretnél.Itt az ideje,hogy anyukád megértse le kell róla válnod,és önállósodnod kell.Várd meg amíg Ő keres téged,és akkor ülj le vele elbeszélgetni.Ne hagyd mellé beszélni,ne hallgass meg semmi rosszat a párodról,sem arról mennyire hálátlan vagy amiért elhagytad aki felnevelt,szeretett...stb...ezeket ne hallgasd már meg,állítsd le ha elkezdi.És magyarázd el neki,hogy ez az élet rendje,hogy különköltöztél,és éled az életedet a pároddal.Hogy mondhat neked olyat,hogy"ott fog téged hagyni"meg ilyeneket??Neki támogatnia kellene mindenben,és melletted állnia alakuljon bárhogy az életed.Gondolom az a mindent tudó meg mondtam én típus anyukád.Sajna ha vége lesz a kapcsolatodnak sok együtt érzésre nem számíthatsz tőle a leírásod alapján.

Beszélgess el vele alkalomadtán,de várd meg amíg Ő keres.

Ezt gondolom már neki is elmagyaráztad így.

Szerintem felnőtt nő vagy, nem kiskamasz, aki dacoskodik az anyjával... Hívd fel. Van egy olyan mondás: Okos enged, szamár szenved. :) Legyél te az okos és inkább kerüld el őt, csak akkor menj el hozzá, ha fel vagy rá készülve, hogy a sértéseket is meg kell hallgatnod.

Ez a dolog természetes, és nagyon megértelek. Az én anyukám elvált én és a nővérem vagyunk az élete.

Még nem jött el a szétválás ideje, de úgy sejtem ő is így fog viselkedni. Bíztasd, hogy csináljon érdekes dolgoat, most már nem megy rátok minden pénz, törődhet magával is, világítsd, erősítsd meg benne az önállósodásod pozitívumait! Elég sok van. ;)

Te szereted a párod külső belső értékeit? Szerinted rendes ember? Nem értem mamád miért viselkedik így. Azért az sem normális, hogy így bánjon a lányával, aki feltehetően boldogan él a párjával.

Ez az okos enged szamár szenved dolog tetszik. Ne sértődj be te is, mert akkor sose jönnek rendbe a dolgok. Mondjuk az is igaz, hogy nagyon sok türelem kell a mamádhoz. Sok sikert.

Nem is arraakartam utalni, hogy dacoskodtál, de már tényleg felnőtt vagy, úgyhogy meg kell tanulnod nyelni. Az egész élet abból áll, hogy le kell nyelni egy csomó dolgot, egy csomó embertől, akiket legszívesebben szembe köpnél. :S

De ő az anyád, inkább 100 fönökkel rúgasd ki magad, mithogy tőle ne viseld el a házsártosságot. Édesanyád el fogja fogadni a helyzetet. De csak idővel. Sok erőt kívánok a türelemhez!

(A nővérem követi el nagyon gyakran azt az undorító dolgot, hogy anyukámon éli ki magát, mivel senkinek sem mer visszaszólni, folyton anyukámat provokálja, piszálja és rajta vezeti le a feszültséget. :S Ezt a legtöbb anya nem érdemlimeg, és mivel már felnőttek vagyunk, nekünk is el kell viselnünk a szülő/szülők rossz tulajdonságait, illetve beszólásait. Gondoljunk csak bele, ő hány éven át tűrt el tőlünk nagyon sok mindent!)

Szóval beszélj vele, tudatosítsd benne a helyzetet, akár mondd is meg, hogy addig nem akarsz vele sok időt tölteni, amíg nem tudja elfogadni a helyzetet, és meglátod ő fog keresni, hiszen ilyen az anyai szív.