Nálatok hogy alakult ez ki, hogyan jött elő?

Nálunk pontosan ugyanez van. Sokat gondolkodtam már rajta, hogy miért lehet ez így, talán félünk mindketten, hogy ha felhoznánk, hogyan reagálna a másik. Tegnap volt este a TV-ben egy film, amiben egy kezelhetetlen gyerekkel próbáltak boldogulni a szülei. Megkérdeztem a páromat, hogy hasonló esetben mit csinálna és fél órás beszélgetés kerekedett belőle, nem is gondoltam volna előtte, hogy képes ennyit beszélni a gyerektémáról, de nagyon komolyan kezelte a témát. És amikor úgy fogalmaztam, hogy "ha lesz egyszer gyerekünk", akkor semmi rémületet nem láttam rajta :D Teljesen épkézláb választ adott a kérdésemre, hogy ő hogyan oldaná meg a gyerekneveléssel kapcsolatos gondokat. Persze beszélni róla teljesen más, mint benne lenni az adott szituációban, de lehet, hogy te is feltehetnél a párodnak egy hasonló kérdést, ha alkalmasnak látod. Sok sikert!

31/N

Nekünk már kb. 1 hónap után evidens volt, hogy együtt akarjuk leélni az életünket. 2 hónap után már megbeszéltük, hogy mi lesz a gyerekek neve, ki milyen esküvőt akar, stb. Aztán ezek azóta már mind valóra is váltak :)

Pedig előtte is volt több párom, de azokkal egyikkel se jött fel, mert egyikőnk sem akarta komolyan.

Szóval nekem ez fura, főleg több év után.

De ha mindenről tudtok beszélni akkor miért itt kérdezed meg, miért nem őt?

A házasság és gyerek témát már az összeköltözés előtt kellett volna megbeszélni!

Ha nem akar házasságot, akkor nem veled képzeli el az egész életét. Most már hiába célozgatsz, ha ő nem akar nősülni. Az eljegyzésnek semmi értelme, ha utána rövid időn belül nincs házasság.

Nyíltan beszélj vele erről, ne célozgass. Ha nem akar házasságot, akkor eldöntheted, hogy maradsz vele szeretőként, vagy keresel mást.

Hosszú évek óta együtt vagytok és nem tudtok komoly dolgokról beszélgetni? Én nem álmodoznék házasságról a helyedben, előbb ugyanis meg kellene ismerni egymást. Nagyon furcsa számomra amiket írsz...

Mi az első randin beszélgettünk már komoly dolgokról, hogy ki miként képzeli el az Életét. Tulajdonképpen már az első hetektől várjuk, tervezzük, hogy miként fonjuk össze az Életünket. A 3. évfordulónk előtt pár hónappal lesz az esküvőnk.

Szerintem ha valakivel, akkor a Pároddal minden félénkség nélkül lehetne ilyenről beszélni. Mert, hát mégis ki mással lehetne megbeszélni a közös élet dolgait???

24N

Nem is tudom. Nálunk olyan természetes volt az egész. 16 évesen ismertem meg a páromat (nyilván itt még csak ismerkedtünk, sétálgattunk stb.) De valahol mindig is hosszútávra terveztem vele. Egy idő után mi is, a baátaink is poénkodtak a témával, esetenként meg komolyan is szóba került...Sőt! nagyon sokat beszéltünk róla, nézegettünk gyűrűket meg minden...

Azt hiszem először mi is poénba bújtattuk az egészet. De mindig olyan jóóó volt erről beszélni...Esetenként a párom mondogatta is "ha most lenne egy gyűrű nálam megkérném a kezedet". Vagy ha haragudtam rá néha néha mondogattam, hogy "nem leszek a feleséged".

Aztán 5 év után vett egy nagy levegőt és megkérte a kezem, kis kövesgyűrűvel (persze addigra már tudta, hogy nagyon szolid pici, vékony gyűrűcskét szeretnék, semmi hivalkodás):)

Eljegyzés sajnos még nem volt, mert közbejöttek az anyagiak, de tervezzük:D

Egyébként én is azt gondolom ilyesmiről összeköltözés előtt beszélnek az emberek, nem utána:) Dehát a párod hosszú évek óta...egyszer vedd komolyra a figurát. Mert poénkodni lehet egy darabig, de lássuk, komolyan gondolja?