Miért nem értékel engem az apám? Miért nem képes szeretni? 18/L
Felvétel elôtt állok, orvosira szeretnék menni messze innen, Pestre. Az apám viszont nem támogatja ezt, szerinte a lehetô legközelebbi egyetemre kellene mennem, Debrecenbe. Eszemben sincs...ugyanis akkor bejárós lennék, ami kifárasztana, ráadásul elvenné az idôt mind a tanulástól, mind pedig a barátoktól. Nem beszélve arról, hogy az egyetemi élet az önállósodásról szól, engem pedig mindig bezártak: kocsival vittek iskolába ( mert a busz veszélyes), csak ritkán mehettem bulizni és pasim is csak titokban lehetett. Nem csoda, hogy elvágyakozom innen, a tanulás az egyetlen esélyem arra, hogy kiszakadjam innen, és higy egy kicsivel szabadabb legyek.
Már ebbe bele is törôdtek...a gond az, hogy apám napról napra mondogatja, hogy milyen rossz lesz nekem vonatozni, meg hogy nem tudom én milyen ronda és büdös Pest stb. Ô olyan ember, aki mindent és mindenkit utál, még azt a kevés barátját is, akivel néha beszél. Állandóan csak panaszkodik, nem értékeli se anyát, se engem...nem dícsér meg a jó jegyeimért, nem köszöni meg a kedvességeket, csak szidni tud ês elégedetlenkedni. Sose becsült meg engem, és nem is szeret. Mindig csak kritizál...és a pénz az, amivel meg tud fogni és fenyegetni. Amikor rossz kedve van, mindig azt mondja: ,,elrontom az életedet, nem foglak támogatni, ha nem...". És ilyenkor gondolok arra h inkább diákhitelem lesz, mintsem h itthonmaradjak VELE. Már alug várom h elmenjek. Mit tegyek? Olyan rossz kedvem van :'( Normális az ilyen?
18/L
Igen, igazatok van, és ez már szerintem sem szeretet, inkább birtoklási vágy. Nem fogadja el, hogy nekem is lehetnek SAJÁT, önálló döntéseim. Úgy gondolom, vagyok már elég érett hozzá, hogy tudjam, mi szeretnék lenni és hol szeretnék tanulni. És igen, az is igaz, hogy amikor azt mondja: ,,belőled nem lesz semmi, úgyse fogod tudni", akkor ezzel dacot vált ki, és én úgy gondolom: ,,na csak azért is megmutatom, be fogom bizonyítani, hogy". Ez igaz :)
De már tényleg elegem van belőle! És egyre rosszabb napról napra. Ráadásul nem csak engem nem képes elfogadni, senki nézetét sem. Bármelyik ember bárhogy is éli az életét, az neki nem jó, az az ember hülye, nem normális, idióta; legyen az tanár, orvos vagy fodrász. Egyszerűen lerombolja az ember élményeit, vágyait, reményeit, értelmetlennek gondolja céljait...Mert, hogy minek leszek én orvos? Meg egy nő úgyse való annak...ja meg ez a hülye nőzés, én kivagyok. Teljesen elveszi a kedvem attól, hogy majd családanya legyen én is, ahogy bánik anyával érzelmileg...ebbe a családba már ölelés sincs, se puszi, se kedves szavak. Biztosan hiányozni fog, de most nem érzem úgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!