Miért van az, hogy más nincs jóba az anyukájával?

Nem, az ő anyjukkal van a baj.

Kicsi kortól ki kell építeni a bizalmat. Miután anyukám viággá kürtölte, hogy általánosban bele voltam zúgva a fodrász fiába, soha többé nem tudtam neki semmi ilyesmit elmondani...

Hát nem veled van a baj, az biztos. örülj neki, hogy ilyen szerencsés vagy.

Anyának lenni nem könnyű, annyi minden van, ahol ott kell lennie és helytállni. És lehet, hogy egy anyuka mindenkinek eleget akar tenni, munkahelynek, főzés - takarítás - stb otthoni dolgoknak, férjének, anyósának, és a gyerekkel nem tud már elég időt tölteni. Nem tudnak őszinte hangon beszélni, és akkor már egyre rosszabb.

Veled van a baj, most menj anyukádhoz és mond meg neki,hogy "többé nem állok szóba veled"

Na nem ,ez csak a hülye kérdésre hülye válasz rész volt.(<--- "Velem van a baj vagy velük?")

Ez igazából egyén függő, ha én azt mondtam anyukámnak,hogy olyan társaságban voltam ahol mindenki cigizett,akkor ő rögtön tényként kezelte,hogy én is cigiztem.(pedig soha nem cigiztem)

De ha például azt mondtam neki,hogy na figyelj, eljöttem az utolsó óráról mert feleslegesnek tartottam ott ülni tanár nélkül,akkor azt mondta,hogy jó.

Ezzel szemben más anyukája?"Mi az,hogy ellógsz az iskolából?Ilyen nincs...nem csinálhatod"

vagy

"Tudom,hogy nem cigiztél mert jó gyerek vagy és soha nem tennéd"

Így működik ez.

az anyjukkal van baj, mert az ő dolga lett volna kialakítani egy bizalmi viszonyt. már a kezdetektől. ha ez nincs meg, akkor kuka az egész. sajnálom azt, aki legalább a szüleivel nem lehet jóban, nem bízhat bennük.

nekem anyám sokat melózott, és egyedül nevelt fel, de mindig volt naponta 1 órája, amikor ömleszthettem a mondanivalómat. akár este 10kor.

6 évesen és 16 évesen is el tudtam neki mondani az összes bajomat, örömömet, és szívesen hallgatta, tanácsot adott.

amelyik anya erre képtelen, az inkább vett volna magának egy ékszerteknőst, azt elég megetetni, kipucolni, nem kell vele beszélgetni.

Jó neked!:)

Nekem anyukámmal világ életemben nem volt ideális a kapcsolatom. Nem szeretett, nem kaptam tőle soha szeretetet, még kicsi koromban sem. Így nem alakult ki kettőnk között a jó viszony, nem is tudok vele laza és őszinte lenni. Az az igazság hogy nem is szeretem igazán. Pedig nagyon tudok szeretni ettől függetlenül, a párommal és a barátnőimmel maximálisan őszinte tudok lenni. Tehát én azt tapasztalom hogy nem típus függő, hanem a kapcsolat minőségén múlik. Szerencsére a kamasz fiamat jól szerettem, figyeltem rá mindig, így ő őszinte tud velem lenni, ha akar;)