Aki munkanélküli. Hogy viseli a család hogy nincs munkátok, hajszolnak benneteket vagy türelmesen kivárják és segítenek az elhelyezkedésben?

Én majdnem 4 hónapja vagyok munkanélküli. Az elején szóvá tették, hogy mikor lesz már munkám, most már nem mondják, de tudom, hogy ugyanezt gondolják. Annyiban "segítenek", hogy néha reggel odalökik elém az újságot, hogy nézzem meg az álláshirdetéseket, amit egyébként is megtennék. Sajnos nem nem értik meg, hogy manapság nem olyan könnyű munkahelyet találni, mint akkor amikor ők voltak fiatalok.

20/L

Velem nagyon türelmesek, támogatnak a szüleim október óta mióta végeztem. Igazából nem válogatok, de még egy ABC-be sem vettek fel...

Velem vannak lelkileg és a párom szülei is, néha még így is rohadtul sz.rul érzem magam...

Nem is tudnám elképzelni mi lenne, ha még ők is a fejemen lennének...:(

22-L

Sajnos allergia miatt nem lehet akármilyen munkám.

A férjem tart el jelenleg.

Őt nem zavarja hogy itthon vagyok, neki jó hogy minden nap várja a frissen főtt kaja.

Így, nem is segít túl aktívan munkát keresni, nem mondanám teljesen rózsásnak a helyzetet :)

Ugyanaz, mint négyes válaszolónak, bőrallergia miatt nem vállalhatok el akármilyen munkát.

Persze, majd úgyis jön valami szupermelós, aki kioktat, hogy csak lusta vagyok.

Édesanyám türelmes is-meg nem is. Néha el kezdi mondani, hogy de-de akárhová adjam be, és amikor mondom neki, hogy rengeteg helyre elküldöm, boltokba is bemegyek kárdezősködni, akkor csak ingatja a fejét, és félbeszakít.

Érdekes, hogy tesómat egyáltalán nem cseszteti, neki szerzett munkát anno, nagyon jót, csak hát mivel öcsémnek kevés volt a havi 90ezer+juttatások, napi 6 órás laza munkáért, ezért otthagyta a fenébe, leégetve ezzel édesanyámat is. Mai napig sírhatnékom van, ha belegondolok, mennyire máshogy állnának most a dolgok, ha én kapom azt a munkát.

6-os válaszolónak:

Tesód megérdemelne egy péklapátot az arcába.

Szüleim konkrétan nem szóltak még be, a tesóm már sokszor okoskodik, hogy biztos nem is jelentkezek sehova meg válogatok meg évekig itthon akarok ülni stb., viszont szokott segíteni önéletrajz-motivációs levél témákban pl, meg érdeklődik ő is nekem munka iránt mert neki "vannak kapcsolatai". A párom nagyon megértő, nem hajszol a munka miatt, örül neki, hogy így hogy csak ő dolgozik többet tudunk együtt lenni, sőt azt is felajánlotta, hogy ha bármikor kell valamire pénz ad (mondjuk nem szándékozok tőle kérni, szerencsére van elég spórolt pénzem) vagy ha megyünk vásárolni együtt, sose hagyja, hogy én fizessek.

Nem vagyok amúgy régóta munkanélküli, január 15 óta vagyok az, szóval durván egy hónapja és elvileg márciustól lesz is egy hely, ahova fel fognak venni, de nem tudom még, közben azért jelentkezgettem pár helyre, hátha lesz valami. Ja és amúgy még levelezőn egyetemre járok, szóval nem csak úgy ülök itthon, legalább van időm tanulni. Kb. nálam ennyi a helyzet.

Én az egyetem otthagyása után több mint 2 évig nem találtam munkát. Az első évben nehéz volt, mert mindenáron szakmában akartam volna elhelyezkedni, persze nem ment. Aztán talált anyum egy ingyenes támogatott OKJ-s képzés tanfolyamot, ami mindig is érdekelt, és támogatott, hogy menjek el, majd utána támogattak, hogy tanuljak tovább már pénzért. Sikeresen elvégeztem. Végül rokoni segítséggel sikerült elhelyezkednem, persze nem a már megszerzett szakmáimban.

Nagyon nehéz volt, főleg a párom szülei nem értettek meg, akik kis faluban élnek és már 14 évesen elmentek dolgozni a 8 általánossal. Az más világ volt, ma már diplomával sem könnyű...