Miért utálják a nők az anyósaikat?

Vannak rossz anyósok, vannak rossz menyek, de elmondom, apósok is és vejek is. Azonban amíg nem látsz bele egy adott család életébe, addig semmi jogod ítélkezni, hogy szerinted a meny a hibás, nem az anyós....

Mondom ezt úgy, hogy nem utálok minden anyóst, nekem volt rossz és van jó anyósom is.

Én csak a saját példámat tudom neked leírni,ha érdekel,és elolvasod.

Anyósomnak két fia van,én a nagyobbikkal élek.A kisebbik a szeme fénye.Mindig is nagy különbséget tett közöttük,de soha nem lett kimondva.Egy karácsony alkalmával a kisebbik telefont kapott,a barátnője arany ékszert,a párom egy tusfürdőt,én meg két puszit.

Amikor elköltöztünk teljes mértékben saját erőből vettünk házat.Anyósom odacsődített mindenkit,hogy megmutassa,aztán amikor kérdezték,hogy ugye mennyit segítettek,az volt szerényen a válasz,hogy ahogy tudtunk.Apósom egyenesen azt híresztelte,hogy ő vette a házat,ezért még az úton meg is állították anyukámat,hogy mit keresek én ott.

A különélés sem hozott békességet.Jöttek a beszólogatások,például,hogy én ne szüljek gyereket!

Idővel megtanultam a válaszokat,úgyhogy mostanában tisztes távolságot tartunk.Ha el is megyünk egymáshoz,nem sokat beszélünk.Páromnak már nem szapulom az anyját,de nem is dicsérem.Biztos van tőle rosszabb is,de nekem őt kell elviselni,és hát ugye mindenkinek a maga keresztje tűnik nehezebbnek.

Én jól kijövök anyósommal, de az is tény, hogy 2 havonta pár napot kibírunk egymás mellett így is úgy is, ennél többet meg úgysem találkozunk. Volt velem gondja, de ezt a szemembe sosem mondta, ez rosszul esik a mai napig, de ez van, lenyelem és nem fogok ilyeneken hőbörögni.

Egyébként meglehetősen nyitott személyiségnek tartom magamat, de én sem szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba. Tanácsot adni lehet és azt szívesen el is fogadom, maximum nem tartom be. Viszont a saját édesanyám sem szólogat bele, hogy mit csináljak és hogyan, akkor anyósom se tegye, mert tőle érthetően még kevésbé fogadnám el, mint a saját anyukámtól.

Egyébként akkor jönnek, amikor akarnak, ahogy az én szüleim is. Ez szerintem egy kapcsolatban természetes, én amondó vagyok minél szorosabb kapcsolatot ápoljunk a családdal. Ehhez viszont ismét hozzá kell tenni, hogy nem egymás szomszédjában élünk, így fel sem merült még olyan probléma, hogy minden délután nálunk tölti az idejét és ez zavarna, vagy bármi hasonló.

"De a legtöbbször azt hallom és azt olvasom ,hogy azért utálják, mert csak úgy átjön, beleszól a gyerek nevelésébe, beleszól a főzésbe."

Nézd, ismételni tudom magamat, amíg nem látsz bele egy család életébe, addig ennyiből ne ítélj! Azért megnézném én azt az embert, aki szívesen fogadja, hogy naponta átmegy az anyósa hívatlanul is, éppen amikor fáj a feje, fáj a hasa, nyűgös stb. és a "kéretlen tanácsaival" bombázza a menyét, hogy annak egy idő után nem lesz elege ebből. Dehogynem! Az anyósokban az a baj sokszor, hogy túl sokak. Nem veszik észre, hogy a gyereküknek már saját családja van és felnőtt emberek. Sok olyan anyós van, aki - ha nem fogadják meg a "tanácsait" - megsértődik. Ha valaki "nem fogad szót neki" - megsértődik. Pl. az én volt anyósom is ilyen volt. Vagy ha 5 perccel később érek haza a munkából, már kombinál, hogy vajon kivel, kinél voltam, biztosan van valakim. Vagy egy másik cifraság: megszabta, hogy szombaton takarítsak, mert vasárnap nem szabad, mert az szent nap. Szent napkor mindenkinek otthon kellett ülnie, a gyerekeivel is rengeteget veszekedett, mert valamiért elmentek otthonról. (Pl. húsvét vagy mindenszentek vagy karácsony). Szóval azért vannak ilyen anyósok is, bizonyára vannak rossz menyek is, illetve sokszor felfújják a dolgot, de amíg nem látod a konkrét eseteket, addig ne ítélkezz!

:))

Jópofa kérdés.

Szerintem senki sem szereti, ha beleszólnak az életébe..kezdjük ott. Legyen az anyós, após, szomszéd néni, akárki.

És meg kell hagyni, hogy sok szülő bele akar szólni a gyereke életébe. Van, amelyik megérti egy idő után, h a gyereke a saját életét szeretné élni, és van, amelyik szülő nem.