Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Kérlek olvasd el és segíts,...

Kérlek olvasd el és segíts, mit tegyek?!

Figyelt kérdés
Megpróbálom röviden össze foglalni. Pár hete otthagytam az iskolát azzal a céllal, hogy elmegyek dolgozni és megpróbálok segíteni a szüleimen. Azóta már voltam állásinterjúkon és jelenleg is sok helyről vissza jeleznek, hogy fáradjak be. Közben édesanyámnál kiderült, hogy újra daganata van és eléggé szenved. Elég feszült itthon a levegő mert édesapám nem egy komoly ember mindenből viccet csinál vagy fél vállról veszi annyira nem is vagyok vele jóba, de rosszba sem ezzel ellentétben anyukám jelenti a világot. Mindenben próbáltam segíteni neki régebben is és most is. Nagyon céltudatos és erős embernek tartom magam és mások is annak tartanak, de most nagyon padlót fogtam. Amikor először kiderült pár éve, hogy anyukám beteg akkor mindent eldobtam magamtól az összes emberi kapcsolatot, barátokat mindent csak, hogy segíthessek amiben tudok, hogy kímélje magát ezért jelenleg sincsenek barátaim csak szánalmas 'segítőkész' emberek így mondanám. Barátnőm sincs pedig most ebben a helyzetben arra vágynék a legjobban annyira csalódott vagyok és dühös a világra pedig tudom, hogy oktalanul ,de mégis. Szóval most nagyon el vagyok keseredve és rettegek attól mi lesz anyukámmal nekem a testvérem és apámon kívül nincs senkim apámra nem lehet számítani, a testvéremre igen ő mindig is olyan volt és úgy viselkedett velem mintha az apám lenne. Minden tervem, célom, álmom amiért tettem és tenni akartam széthullott és nem érdekel semmi. Nagyon emésztem magam így eljutottam odáig, hogy feladok mindent az életem is mert egy rakás hulladékká vált. Nem tudom, hogy innen képes leszek-e valaha is felállni mert már elhatároztam, hogy megteszem itt hagyok mindent. Már megőrülök a folyamatos stressz alatt, hogy ne legyen veszekedés itthon vagy, hogy anyával mi lesz. Nagyon fájt, hogy az iskoláról is le kellett mondanom persze én akartam, de én csak azért hogy jót tegyek, hogy segíthessek. Most azon gondolkoztam, hogy legjobb lenne elköltözni itthonról, dolgozni és fent tartani egy kis lakást ez az egyik a másik pedig, hogy véget vetek az elkeseredett életemnek. Az egyik felem szeretne kilábalni ebből az egészből a másik viszont távozni szeretne. Nem tudom mi a fenét kellene tennem, de ez így nem jó se barátaim, se barátnőm, 0 közösségi élet, csak a stressz az idegesség és az agyalás hogy mi lenne a jó, hogy tudnám megoldani, hogy tudnék mindent megoldani. Rossz érzésem van nagyon és azt is érzem mintha eljött volna az időm, hogy távozzak. 20/F

2013. febr. 13. 19:40
 1/4 anonim ***** válasza:

Nem kell feladnod semmit. Egy szülő sem várhatja el a gyerekétől. Anyukád betegsége nem a Te problémád.

Ezt nekem, mint szülőnek, elhiheted. Mind a két gyerekem messze van. De most boldog vagyok..:) Ma voltam az onkológián, fél évig nem kell visszamennem. :))

Szép az élet! :) Gyerekeimet nem zárhatom magam mellé, betegség nem ok rá. Azért szültem, neveltem őket, hogy ÉLJENEK! Önzőség lenne elvenni az életüket, jövőjüket, mert én beteg vagyok. Majd megoldom. Nem az ő dolguk!

2013. febr. 13. 19:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Végül is sikerült állást találnod az elmúlt hetek alatt? Végül is ez lenne a dolgod, ha már az iskolát otthagytad emiatt. Nem igazán értem, azt a fenenagy elkeseredésedet. A testvéred segít, apukád sem bánt. Anyagilag hogy álltok? Az, hogy nincs barátod, barátnőd, nos az a te hibád. Tegyél érte. Szal a leveledben nincs az a nagy baj, mint maga az önsajnálat.
2013. febr. 13. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Azt vettem ki a szavaidból, hogy van egy bátyád. Miért akarod a világ búját-baját a válladra venni? Beszéld meg a testvéreddel a gondod - írtad, hogy olyan mintha az apád lenne- osszátok be, ki,mikor, hogyan tud segíteni a szülőknek, aztán együtt menjetek el egy adódó programra, akár egy kiállításra, akár egy dizsibe. Élj, és ne hidd, hogy édesanyád attól jobban lesz, ha azt látja, hogy te milyen elkeseredett vagy.Ő, mint szülő attól boldog, ha azt látja, hogy a gyermeke jól van a világgal, és boldogul akár ő nélküle is.Keríts egy csinos barátnőt, mutasd be anyukádnak, meglásd örülni fog, hogy van aki esetleg a gondodat viseli, ha már ő nem fogja tudni.

(egy gyakorló szülő, akinek nálad egy kicsit idősebb fia van))

2013. febr. 13. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Ne te szenvedj azért, amiért anyukád beteg. Nem Te tehetsz róla! Az szép gesztus, hogy ott hagytad a sulit és próbálsz munkát találni, hogy segítsd a családod, de azért az álmaidat ne add fel. Nem tudom, hogy milyen iskola, de gondolom vagy valami szakmai, vagy fősuli. A szavaidból úgy vettem ki, hogy a "testvéred" az a bátyád, tehát idősebb nálad, tehát akkor ő is kereshetne munkát ha ezen múlik a családotok fenntartása. Ha te nem mész el dolgozni, akkor nem tudtok megélni? Vagy mi az oka annak, hogy ennyire dolgozni szeretnél? Az életedet nem szabad feladnod. Semmi értelme. Előbb utóbb mindenki meghal. 12 voltam mikor meghalt Édesapám, aki akkoriban fontosabb volt nekem mint anyukám, mégsem lettem öngyilkos. Ha a családod úgy is meg tud élni, hogy te nem mész el dolgozni, akkor menj vissza a suliba! Muszáj elfogadnod és megértened, hogy nem Te vagy a felelős anyukád betegsége miatt, és nem a Te feladatod, hogy fenn tartsd a családot!
2013. febr. 13. 20:15
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!