Hogyan kezelitek/kezelnétek, ha minden hol, ahova mentek ti lennétek a legcsóróbbak?

Igen ez egy nagyon érdekes kérdés.. Én nem régen "nőttem" fel.. S most eszembe jutott, hogy ez iskolában is divat volt, sőt.. kinek van jobb telefonja, ruhája stb.. Emlékszem, amikor megnyitottak a gyorséttermek Magyarországon, akkor éppen az volt a menő, hogy ki jut el előbb a McDonalds-ba.. majd elsírtam magam, amikor kinevettek, mert azt sem tudtam mi az! Nem szegény családban nőttem fel, de a szüleim engem mindig úgy neveltek, hogy ne ez alapján ítélkezzek, illetve barátkozzak. Mondok egy példát.

Mi rendszeresen kaptunk reggeli pénzt és szendvicseket is.. Anyukám arra tanított minket, hogy ha nem akarjuk megenni, amit betett reggelit, azt sose vigyük haza, hanem adjuk oda annak, akinek nincsen! Szóval, szerintem ez neveltetés kérdése is!

Viszont, azt valóban nem tudom még, hogy hogyan fogom majd a saját gyerekemet ettől megkímélni, amikor "beszólnak" neki! Mert hiába megtehetem, nem fogom márkás ruhákban járatni, több szempont miatt is..

Még egy eset. Nagyon nehéz egyébként, még segíteni is, olyanon, aki esetleg szegényebb! Az utolsó esetben, amikor megpróbáltam, úgy döntettem, hogy inkább jelképes összegért fogom eladni, a nem használatos holminkat, minthogy még egyszer ez történjen..

Egy ismerősömnek (aki anyagilag nem túl jól áll) felajánlottam, hogy vannak ruhák, amiket szívesen oda adok.. ingyen.. (egy méretet hordunk) olyan ruhák, amiket szinte nem is viseltem, vagy maximum egyszer..

Hát, mit mondjak.. rendesen fel volt háborodva.. Úgyhogy mára oda jutottam, hogy még rendesen szégyellem megkérdezni, hogy kell-e valakinek használt ruha..

így inkább itt - ott eladogatom..

Bocsánat, hogy hosszasra sikerült..

hát én akárhová megyek, én lennék a legcsóróbb, lassan egy éve nem kapok munkát, így azóta egy fillérem sincs, pedig addig mindig volt. úgy kezelem, hogy nem járok sehová.

így nem volna értelme. :)

Ha az alapjan valogatod magad kore az embereket,hogy milyen az anyagi helyzetuk, akkor ne szamits sok jora...

Csak a gyerekeidet sajnalom, hogy felnott letedre ilyeneken nyavalyogsz es majd nekik is ezt a peldat kozvetited!

Ahelyett, hogy orulnel, hogy elsz, egeszseges vagy (remelem!), van penzed internetre,Isten megaldott gyerekekkel (sokan olnenek ezert!)

Nem a tobbiekkel van a baj "akiknek tobb jutott" hanem veled, mert nem latod, hogy neked mi mindened van!

Hagyd abba az onsajnalatot, meg a nyafogast es kezdjel el boldog lenni, mert az eletunk tul rovid ahhoz ahogy ilyen hulyesegeken gondolkozzunk!

Nem attol lesz o / leszel te/ leszek en JO EMBER hogy milyen cipot hordok!

Majd ha legkozelebb ilyen jut az eszedbe akkor emlekezzel erre a mondasra: "Szomorkodtam, hogy nincs penzem cipore amig nem tallakoztam valakivel akinek nem volt laba..."

Nem lehetne esetleg beszólni a homokozó kisfiúnak, hogy "na és, mit számít az?" Nem vagyunk kötelesek elfogadni ennek az anyagias világnak a fogyasztói szemléletét, és azt érezni, hogy a kis 3 évesnek - aki nyilván nem magától veszi, hogy értékes dolog az, hogy neki adidász cipője van - igaza van, és attól, hogy a miénknek nincs, a miénk már kisebb vagy értéktelenebb, vagy nem adunk meg neki minden szükségeset. Tudom, hogy nehéz lehet egy ilyen sznob környezetben. De ne vedd be az ő értékítéletüket!

Ha mindenki azt mondja körülöttem, hogy jó dolog kútba ugrani, attól az még nem válik jóvá.

Kitartást, és ne érezz gátlást megvilágítani nekik adott helyzetben, hogy értéktelen semmiségeket tartanak fontosnak.

amikor már nagyon elegem volt a piszkálódó beszólásokból, csak annyit mondtam: oszt? kissé falusi, de hatásos....

attól még hogy valaki gazdag, nem lesz okosabb, vagy szebb, vagy elégedettebb nálad.

a boldogságot enélkül is meg lehet találni.

a nagyszüleim kilencen voltak testvérek. igaz, akkor még nem volt se adidas, se merci, se plazmatv, de nem azt nézték kinek mennyi pénze van, hanem örültek, hogy van mit enni.

nagyapám mindig azt mondta, hogy eljön még az idő, amikor annak is örülni fogsz, h luk van a fenekeden! :) és milyen igaza volt...

ha annak örülsz, ami van, és nem amiatt siránkozol, ami nincs, akkor már tettél egy lépést az igazi boldogság felé :)

Én egyáltalán nem vagyok csóró, de a gyereknek és magamnak sem az a fő szempont, hogy milyen név van a bevarrt címkén. Néha Outletben veszek márkás dolgokat is, ha a minősége jó, de akkor sem értem azokat, akik arra vágnak fel, hogy mennyiért vették a cuccot? Pl. ha valaki 14 ezrest adott azért a cipőért, amit én 6-ért vettem, (ugyanaz a márka, típus, csak más méret) ;) akkor az enyém rosszabb lesz, vagy kevesebbet fog érni? Nincs ráírva. :P Mégis van olyan a környezetemben, aki nem felejti el "megemlíteni", hogy ezt vagy azt, "mennyiért vette". Neki ez kell az önbecsüléséhez, engem meg nem bánt, hát tegye. (Bár néha tényleg mosolygok a háta mögött, de nem rosszindulatúlag, csak amolyan megértően, esetleg picit lenézően.)

Szóval a kérdés tényleg az, hogy a miért érzed magad bénának, kedves kérdező? Mi az, amit nem tudsz megtenni, megadni a gyereknek, amitől rosszul érzed magad? Te.

Fogj egy lapot! Húzz egy függőleges vonalat, oszd vele ketté! Egyik oldalara írd fel, amivel elégedett vagy, ami szerinted rendben van a világgal, a saját életeddel! A másikra, amivel gond(od) van. Keresd meg azt, ami miatt a leginkább elégedetlen vagy! Ezt írd ide! És azt is, milyen hosszú lett a két felsorolás!

(Hagyj magadnak elég időt a feladatra, nem kell sietni!) ;)