Utálom az apámat. Kijelentette, hogy nem nevel tovább, és undorító hangnemmel beszél velem. Más is van hasonló helyzetben?

Kedves Kérdező!

Én sok verést kaptam apámtól, aki alkoholista volt és utólag vissza gondolva nem volt minta apa, sőt.

Sosem tudtam előtte megnyílni és bizony sokszor kívántam a pokolra, bár nyíltan soha nem szidalmaztam ilyen stílusban, mint ahogy ezt te tetted most is.

És igen... Én is kerültem a kommunikációt vele.

Egyszer aztán, (erre talán kétszer volt példa) kivitt szánkozni. Nem morgolódott, nem mérgelődött, hanem jót szórakoztunk és érdekes módon kacagott, lecsúsztunk a szánkóval ketten, felborultunk, nevetett csak rajta, amiért máskor már repült a saller.)

Abszolút nem tudtam hová tenni a dolgot, de amin végképp meglepődtem, hogy az mondta, hogy ha lesz rá alkalom még, akkor megismételjük.

Másnap reggel elköszöntem tőle, elmentem iskolába.

Délután meglepetésemre, (bár hazafelé némi rossz elő érzettel telve ballagtam),legnagyobb meglepetésemre állt pár autó a házunk előtt...

Számomra érthetetlen okok miatt ismerőseink elvittek nagyszüleimhez, majd másnap reggel muter közölte a hírt, hogy apám meghalt.

akkor voltam 14 éves, most vagyok 23.

Tehát, utólag azt mondom, hogy többször kellett volna vele beszélgetnem, nyitnom felé és hasonlók.

Az utolsó közös program egy szép gesztus volt tőle, de mint mondtam, sohasem foglalkozott velem igazán.

Emlékképeim nagy részében vagy részegen balhézott, vagy ütött valakit itthon.

Nem tudom, hogy ez a történet megmozdított-e benned valamit.

Én mindenesetre azt szűrtem le, hogy minden nap érdemes mindent megtenni azért, hogy ha nem lesz holnap lehetőséget folytatni valamit, akkor is egy egészként láthass valamit, ne egy örökre befejezetlen könyvnek.