Hogy lehet valaki ilyen sz*rrágó? Miért nem sül le a bőr képéről?

Természetesen az a dolgod, hogy tanulj, ezen nincs is vita. Ezen kívül örülj, hogy egészséges vagy MÉG. Mint írtad, a családodban valószínűleg öröklődik ez a betegség, tégy meg mindent azért, hogy Téged elkerüljön (szűrés, kezelés, ha kell). Ne gondold, hogy ez csak a felnőttek betegsége. A másik, hogy mivel magad is állítod, sokban hasonlítasz apádra, minél előbb tenned kell azért is, hogy a saját lustaságodat legyőzd, ami elég nehéz ügy, de klasszisokkal könnyebb egészségesen megtenni, mint betegen. Mivel édesanyád mindenben támogat téged, szerencsés vagy és inkább erre koncentrálj! Keresd meg azt a munkát, amit nagyon szeretnél csinálni és tégy meg mindent ahhoz, hogy elérhesd, tanulj és mérd fel reálisan a lehetőségeidet. Biztosan sokan szeretnének bankigazgatók lenni, de ugyebár nem feltétlenül jön össze mindenkinek, így jobb, ha tartalékban van még pár találatod a favoritod mellett. Segíts sokat édesanyádnak, mert neki még nehezebb dolga van. Egy év múlva már szülői engedéllyel dolgozhatsz is, az ismerősi körömben nagyon sokan teszik. A keresetedből megveheted a vágyott dolgokat, valószínűleg jobban meg is fogod majd úgy becsülni. A mi családunkban egyáltalán nem volt szokás a szülinapi ajándékozás, a dátumhoz legközelebbi vasárnap az ünnepelt kérhette, hogy mi legyen az ebéd és a süti. Soha pénzt nem kaptunk, így esélye sem lett volna annak, hogy több tízezer forintot "összespóroljunk". És ezt soha senki nem vetette szüleink szemére (hárman vagyunk tesók). Írtad pl. a fűnyírást, no, ezt pl. 14 évesen már simán felvállalhatnád, édesanyád biztosan örülne neki, persze csak, ha nem kaszával kell ezt tenni.

Ami még eszembe jutott: az acetonszagú lehelet lehet vmelyik "jófajta" bortól is, nem csak a cukorbetegségtől.

2 év múlva meg már engedély sem kell ahhoz, hogy dolgozz, de meglehetősen ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy találj valamit.

Van olyan ismerősöm, aki ezt úgy oldotta meg, hogy már 10 éves korától a falubeli nénikéknek segített, pl elment bevásárolni nekik, felseperte az utcát, locsolta a kertet, összegereblyézte a levágott füvet, etette a csirkéket, malacokat, szóval rengeteg féle dolgot csinált, volt, hogy a reggeli 2 kifliért, vagy pár forintért, vagy tojásért, vagy, hogy kölcsön kapjanak egy időre valamilyen mezőgazdasági gépet. Panasz szava sosem volt, pedig minden áldott nap reggel 5kor kelt. És a suliban is jól tanult, bejutott az egyetemre is, soha egy fillért nem kapott otthonról, az apja totál alkoholista volt, mégsem beszélt róla soha ilyen hangnemben.

Mindenkinek más a keresztje, neked ez. A panaszkodás, mások vádolása, felelősségre vonása vajmi kevéssé viszi előre az embert, inkább az, ha azon tevékenykedik, hogy a körülményei mellett mit tehet ő saját magáért és a családjáért.