Külföldön vagy távol élők, hogy bírjátok?

Szia! Én itt új otthonra találtam. Sokkal több barátom van (már), mint otthon.

Az otthoniakkal Skype-on, Facebook-on tartom a kapcsolatot.

Évente 2x2 hetet vagyok otthon, ami elég is.

Nem szeretnék innen már hazaköltözni.

Egyik lányom külföldön, a másik is messzire dolgozik tőlem.

Valahogy mintha ők jobban bírnák, mint én. Van Skype, internet, de ez valahogy mégsem olyan.

Tavaly nem jött haza egyik sem karácsonyra. (külföldi munka)

Teljesen belebetegedtem, még fenyőfát sem akartam állítani.

Hogy birom? Nagyon nehezen. De nem szoktam nekik panaszkodni, végül is felnőttek, nem ülhetnek a szoknyám szélén. Külföldön jobban keresnek, jobban élnek, tehát nincs jogom magam mellé láncolni őket.

Egy szülő kötelessége, adjon gyökereket, és szárnyakat a gyerekeinek. Ez az élet rendje. Tudja ezt az eszem..szívem nem.

Èn már évek ota külföldön élek, és mi is kb évente 2x megyünk haza. A férjem családja is 500 km.re lakik oda, is 2x megyünk kb évente.

Pont ezek hiányoztak mint neked, a barátok, a család stb...

Na aztán mikor elsö lányom 9 hós volt, haza mentem 1 hónapra. Hihetetlen de már alig vártam, hogy vissza jöhessek. A szüleimnél laktunk, de azok reggeltöl késö estig dolgoztak, nyár volt, így hétvégén lekvár fözés stb, amit megint nem otthon csináltak. Összes barátnöm dolgozott, így kb heti 1-2x volt programunk. volt hogy napokig a kutya sem nyitotta rám az ajtot. jobban egyedül voltam mint itt kint.

Szia! A szüleim, és öcsém Németországban élnek több, mint egy éve. Mi férjemmel itthon neveljük csodás 21 hónapos kisfiunkat. Először nagyon nagyon nehéz volt, mert anya a legjobb barátom is volt egyben, minden apróságot elmondtam neki, mindig együtt mentünk vásárolni, stb. Skype-on minden nap beszélünk, de messze nem ugyanaz! :( Nekik szerintem sokkal nehezebb, mert Nimród az első és egyetlen unokájuk, és mivel az elmúlt egy évben 3* voltak itthon, lemaradtak minden fontos pillanatról. Az első szavakról, a mászásról, az első lépésekről.... A szintén itthon maradt bátyámmal viszont sokkal szorosabb lett a viszonyom!

Szóval.......nem egyszerű! :(

én egy éve élek külföldön. Még mindig nehéz, pedig lassan alakulnak barátságok, és pár hónapja a szerelem is rámtalált, ami nagyban megkönnyíti az egészet. De nagyon hiányzik, h otthon mindig volt kit felhívnom ha csak be akartam ülni valahova, most itt nincsenek igazán nagy barátnőim, meg ottalvós csajpartyk...ezért ha bensőséges programra vágyom, mindig a barátomnál lógok de már kezdem érezni h ez nem tesz jót, h csak ő az egyetlen aki közelebb áll hozzám és meg fogom ezzel fojtani. Szóval bármilyen nehéz, igyekszem elmélyíteni a kapcsolataimat, dolgozni, tanulni..értem amit mondasz, kell pár év, míg az ember gyökeret ver. De ha haza is megyek, már otthon sem az igazi, a családom tündéri, van néhány barátnőm,de sok ismerősöm szép lassan eltűnt(nyilván nem kerestem mindenkit folyton..) és már ott se tudok annyira pörögni. Meg kell békélni ezzel, vele jár, remélem itt is ki tudok alakítani majd egy olyan életet, mint anno otthon

hajrá

6. éve élek külföldön, először gyakrabban jártam haza, elvárták a szülők, nekem meg eléggé mindegy volt, aztán most, hogy megházasodtam, külön család lettünk, talán elfogadták hogy felnőttem, és most már karácsonyra se megyünk haza (ugye ez szokott lenni a nagy dolog, hogy akkor MUSZÁJ). Nem volt nehéz. Annyira van pénze a családunknak, hogy ha akarnak minket látni, akkor ők jöjjenek ki hozzánk, nem olyan öregek a szülők, más rokonok meg nem nagyon vannak. Barátaink is szétszóródtak a világban, most konkrétan 1 barátnőm van Magyarországon még, a többi mind kiköltözött külföldre!

Egyáltalán nem vágyom haza - vannak jó dolgok, lazább dolgok Magyarországon, de más negatív dolgok pedig nagyon is ellensúlyozzák azokat sajnos.

Totálisan kihat igen! Otthon (Magyarországon) eltörpültek a "gondok" de itt az égvilágon minden előjött! Legszívesebben elvélnék csak van egy 2éves kisfiúnk és nincs szivem "elszakítani" az apukájától.

Másfél éve élünk 640km-re a családtól Ausztriában! De őszintén szólva utálom DE belátom, hogy lehetőség itt van HA olyan férfi áll melletted aki talpraesett! Na nálunk ez nincs meg! Én egésznap itthon a gyerekkel max játszótér vagy bolt ennyi! Sehol egy barát, ismerős illetve vannak ismerősök de nem nagyon tartjuk velük a kapcsolatot. Sajnos mindenki elfelejtette már hogy honnan érkezett és azt hiszik azért mert 1200eurot keresnek havonta ővék a világ! Csak dicsekednek folyton én pedig ezt már eléggé unom nekem lenne más témám is. Sajnos közrejátszik hogy nem megy a nyelv így még a játszótéren se tudok szóba elegyedni senkivel csak minimálisan. Amit suliba tanultam az maradt meg...fogalmam sincs hogy lesz munkám az itthon ülést már nehezen bírom! Kicsi lehet hogy megy bölcsibe áprilistól. Majd meglátjuk...lényeg, hogy nagyon nehezen bírom skyp valamennyire segít de nekem is otthon a szüleim, tesóm, barátaim! nagyon hiányoznak :(

Néha nehezen, de a muszáj az muszáj.

Én két éve nem voltam otthon. Még kérdés?