Jogos, hogy kicsit szarul érzem magamat ezek után, vagy tényleg én gondolom rosszul?

Betegen vagyok itthon, több mint egy hete. Még mindig nem gyógyultam meg (influenza-szerű dolog), ezért nem is igazán mozdulok ki, nehogy még jobban megfázzak. Hétvégén lesz a "párom" (de utálom ezt a szót) szülinapja, amire elterveztem, mit veszek ajándékba, azonban ma 3 boltban sem találtam meg. Kisvárosban élünk, több olyan boltról nem tudok, ami ilyesmit árulna, egyéb ötletem nem nagyon van - mivel a párom velem ellentétben jól keres, ezért az esetek 99%-ában megveszi, amit szeretne, így mindig nehéz neki ajándékot találni, mindenkitől csak olyasmiket kap, ami igazán semmire nem jó, csak magának úgysem venné meg. Szóval mivel kifogytam az ötletekből, megkérdeztem, mégis minek örülne.

Erre ő vérig sértődött, hogy nem igaz, hogy neki kell megmondania, hogy mit vegyek neki a szülinapjára, és hogy ennyire nem ismerem, stb. Mondtam neki, hogy de volt ötletem, de sajnos nem tudtam azt megvenni, hétvégéig pedig már nem sok idő van, valamint a házból kimozdulni sem nagyon akarok lázasan (ma elvitt autóval), így segíthetne, hogy mit szeretne, és megtudnám venni még ma. Végül is nem volt hajlandó semmit mondani, így hazajöttünk. Itthon is csak azt hallgatom, hogy mennyire szar, hogy nem ismerem annyira, hogy tudjam, minek örülne... és hogy ha ennyire nincs ötletem, vegyek neki dvd-t (jó vicc, csak blurayt hajlandó nézni, ami akciósan 5.000), vagy konzol játékot (használtan 6.000-nél kezdődik, ráadásul amit még karácsonyra kapott, azt sem fejezte be, hanem vett magának másikat:( - az árak még normálisak lennének, de rendszerint csak az akciós termékek között nem tetszik neki semmi, hanem 20.000-es új játékokat vásárol...arra nekem már nem telik).

Ehhez csak annyit fűztem hozzá, hogy én megértem, hogy szarul esik neki, de azért elmondhatná, mire vágyik, ha van valami, és hogy ő mit gondol, nekem hogy esett, hogy a névnapomat pl. ívesen telibeszarta, egy doboz csokit nem vett. Erre felháborodott, hogy de hát az névnap, nem olyan fontos, mint a szülinap (nekem igen, én így nőttem fel, és ezt ő is tudja:()

Hozzáteszem a szülinapjára 2 féle meglepetéstortával készülök, és két társaságnak fogok sütni-főzni (szülők, baráti társasága), szóval nem hiszem, hogy azt lehet mondani, hogy nem készülök.

Szóval a kérdésem az, hogy jogos, ahogy a párom gondolkodik, és tényleg ennyire nagy kérés, hogy mondja meg, mit szeretne, vagy érthető, hogy kicsit megbántva érzem magamat?

(Olyan jellegű kommentek nem érdekelnek, hogy hagyd el, stb., mert ezt a veszekedést leszámítva - ami most eléggé szíven ütött - egyébként nincsenek problémáink, alapjáraton egy kedves, segítőkész ember, nem tudom, mi ütött belé...)