Mi ez a nagy anyósellenesség?

Akik ibejönnek, azoknak problémájuk van. A kérdésekből nem lehet messzemenő társadalmi következtetéseket levonni.

Nekem két anyósom van. Mindkettőhöz ugyanúgy álltam hozzá, mégis két külömböző, mitöbb, egymással szöges ellentétben lévő tapasztalatot szereztem.

A férjem édesanyjánál amolyan megtűrt személy vagyok. Mindegy mit csináltam, csinálok, gondolok, teszek az a rossz.

Akár háztartás, akár gyerek, anyósom az esetek 90°ban ellenem szól.

Mikor összejöttünk és komolyra fordult a dolog, felajánlotta, hogy költözzünk hozzá, hiszen ott a férjem szobája. Ott kellett volna nemet mondani. De túl nagy csábítás volt, hogy többet tudnánk spórolni a saját lakásra.

Iskolások voltunk, mindketten dolgoztunk iskola mellett.

Aztán négy év gyógyszerszedés után sikerült teherbe esnem.

Soha nem hagytam ki szemet, ha más gyógyszert szedtem mellette, akkor húztunk gumit, stb. A doki szerint rezisztens lettem.

Természetesen én csak azért lettem terhes, hogy a fiát magamhoz lánycoljam... Három hónapos volt a gyerek, amikor anyósom kizárt a lakásból. Akkor engedett be öt percre, amikor előadtam neki, hogy amit csinál, az gyerekrablás, és rendőrt fogok hívni.

Hazamentem anyukámékhoz. A férjemnek előadta, hogy biztosan elhagytam, ő nem tudja hol vagyok. A történteket még akkor is letagadta, mikor ott álltam vele szemben.

Azóta nem találkoztunk.

Anyós kettő. Apósom második és egyben utolsó neje. Kedves, törődő, egy igazi tünemény. Olyan mintha még egy nayukám lenne.

Naponta órákat beszélünk, a lányunk imádja. Nem tudok rá rosszat mondani.

Érzésem szerint kevesen utálják "divatból" az anyósukat.

Egy részük azért utálja, mert intoleráns és képtelen elviselni az idősebb generáció eltérő értékrendjét.

Más részük pedig azért rühelli, mert a kedves anyóspajtás esetleg tett is róla, hogy utálja a vő/meny.

Én soha nem éltem közhelyesen, soha nem alkalmaztam semmit csak úgy megszokásból. Anyósommal szemtől szemben nem is rossz a viszony. Mikor 26 évesen megismertem az akkor 17 éves lány 40 éves anyját, anyósom inkább egyenrangú partnerként kezelt, nem voltak afféle "generációs" gondok. Nem szólt bele, hogy ki melyik kézzel nyomja a fogkrémes tubust, vagy hány kanál sót tesz a húslevesbe.

Viszont van egy árnyoldala: inkább lenne házsártos, de ártalmatlan, mint jópofa, de: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Nekem semmi bajom az anyósokkal, egyedül a sajátommal.

Hogy miért? Mert rászolgált.

Egyik válaszoló az elején megkérdezte, hogy vajon tisztában vagyok e azzal, hogy a párom édesanyjáról beszélek. Igen, természetese tudom, részemről ez semmit nem befolyásol. És mit szól hozzá a párom? Velem együtt utálja.

És bevallom, kicsit irigykedek azokra, akiknek jó viszonyuk van az anyósukkal.

A környezetemben egy-két esetről tudok ahol rossz a kapcsolat, a többibe jó, tehát olyan 85%-jó. Szerintem nincs anyósellenesség, csak itt sokkal több ilyen jellegű témát nyitnak, mivel nem tudják megoldani a konfliktusokat.

Nekünk például azért nem jó a kapcsolatunk mert vallási fanatikus és a hátam mögött beszélt ki engem a saját fiának. Olyankor mindig hetekig fagyos volt itthon a hangulat, meg már az ideg összeroppanás szélén álltam, mert nem értettem miért ilyen fagyos és elutasító velem a férjem amikor egyszer amikor itt volt az anyósom bekapcsoltam a telefonomon a hangrögzítőt és kimentem a szobából. Az amit akkor hallottam, amikor visszajátszottam, az borzalmas volt... ezt még megcsináltam párszor, rögzítettem a dolgokat és figyeltem. Olyan három hónapnyi terror után végleg véget vetettem a kapcsolatunknak, nem a háta mögött szervezkedtem, mint ő tette velem, hanem megmondtam neki, hogy tudok a dolgairól, amiket mond rólam és megszüntettem a kapcsolatot. Végelegesen.