Mi ez a nagy anyósellenesség?

Én úgy gondolom azért van ez a nagy anyós-utálat mert a legtöbb esetben (nem véletlenül alakult ki ez a sztereotípia) az anyós/após! úgymond "rászolgált" a nem kedvelésre, rosszabb esetben az utálatra! (TISZTELET A KIVÉTELNEK!)

Ugye ha abból indulunk ki, hogy az ember a lehető legjobb férjet/feleséget szánja a gyermekének, nyilván sokkal kritikusabban kezeli a leendő vejét/menyét mint egy másik, számára teljesen közömbös, vagy kevésbé jelentősebb embert. Hamarabb észreveszi rajta a hibákat, talán még abba is beleköt amibe nem kellene.Ez egyfajta paranoia, ami nem feltétlenül a rossz indulatból ered, inkább a túlzott féltésből, anyai/apai szeretetből.

Nem megyek messzebb Édesapámtól. Neki soha, senki nem felelt meg az általam hazavitt "kínálatból". Mindegyik barátomban megtalálta a hibát. Ki ezért, ki azért nem volt jó. :) (Azt hozzátenném, hogy a szakításaimat követően fura módon nagyon jó kapcsolatban lett majdnem az összes exemmel.:)) A férjemért sincs oda túlzottan, a jó dolgokat meg sem akarja benne látni. Elkönyvelte olyannak, amilyennek és nem hajlandó kicsit nyitottabb lenni Vele kapcsolatban.

Az én anyósom egy időben még szeretett engem, majd amikor terhes lettem a férjemtől (illetve már előtte is) elutasítóan viselkedett velem. Sosem állt nekem, nem volt velem rossz, olyan értelemben, hogy nem mondott soha semmit a szemembe, nem tolt ki velem... De a hátam mögött sok mindent mondott rólam, amelyeket visszahallottam, illetve nekem is próbált célozgatni rá, hogy nem gondolja, hogy a férjemnek mellettem kellene megállapodnia. Az abortuszra is próbált rábeszélni, nyilván ezt sosem felejtem el Neki. Ettől függetlenül jól megvagyunk (a felszínen!) de úgy őszintén, igazán sosem fogom szeretni. Valahol a lelkem mélyén kedvelem mert fiatalos, pozitív, mosolygós, vicces nő, de érzem, hogy nem vagyok a szíve csücske. Ez van. :)

"Én úgy gondolom azért van ez a nagy anyós-utálat mert a legtöbb esetben (nem véletlenül alakult ki ez a sztereotípia) az anyós/após! úgymond "rászolgált" a nem kedvelésre, rosszabb esetben az utálatra!"

Aha szóval minden szőke nő buta, minden rendőr egy szerencsétlen fánkot zabáló, minden munkanélküli lusta, minden egyetemista csak bulizik, minden gyes-en lévő csak az államon élősködik stb. Végül is akkor ezek sem véletlenül alakultak ki.

Pontosan rátapintottál a lényegre, nem véletlenül alakultak ki. Én nem azt írtam, hogy MINDEN anyós és após rossz, hanem, hogy sajnos a többségük olyan, amilyen.

Nagyon jó példákat hoztál fel. :) Nagyon sok szőke nő buta, nagyon sok rendőr csak üldögél a kényelmes autójában és fánkot zabál, néha igazoltat 1-2 gyanútlan járókelőt, az egyetemisták 90%-a minden héten bulizik, a GYES-en lévőkkel kapcsolatos példád szerintem egy nagyon buta példa, abszolút nem állja meg a helyét.

Ja persze ami téged is érint az nem igaz mi.

Na hagyjuk.

Nem olvastam a valaszokat.

Nekem.konkretan anyosokkal bajom.nincs, az enyemmel se. De egy eve naluk elunk es mar borzasztoan elegem van. Tisztaba vagyok az alkalmazkodas kotelessegevel de az hogy 10kor meg nem.lehet aludni holott en.4-20kor kelek..meg hogy sogorek folyton turjak a cuccaim. hulyenek neznek.,.lopjak a parom.cuccait az mar sok.

Ha minden jol megy juniusba kulon koltozunk..minden jobb lesz. Nem utalom oket de en soha tobbet anyoshoz nem.koltozok!! Es tisztaba vagyok vele hogy a parom anyja es ezzel egyutt tole se varnam el hogy jol erezze magat nalunk evekig ,.mert en tudom milyen ugy elni hogy nem.ugy nyulok a hutobe stb...

Reszemrol anyossal ennyi gond van=ne eljunk egy fedel alatt

"Én úgy gondolom azért van ez a nagy anyós-utálat mert a legtöbb esetben (nem véletlenül alakult ki ez a sztereotípia) az anyós/após! úgymond "rászolgált" a nem kedvelésre, rosszabb esetben az utálatra!"

Egyetértek! Hogy miért?,mert az én anyósom is lassan rászolgál erre a titulusra( ha már rá nem szolgált).

A fiús anyukák, valahogy nem bírják felfogni, hogy már nem hozzájuk tartozik az ő pici fiúk és azt sem fogják fel, hogy attól, hogy egy másik nővel él együtt, attól még az ő gyerekük marad örökre!Hánynom kell, amikor családi összejöveteleken anyósom beleharap a banánba, majd a férjem szájába dugja egy harapásra.Ha nem eteti a felnőtt fiát, akkor is a fia marad.Vagy amikor nyilvánosan ölelgeti,mint egy szerelmes tini.Csüng rajta és úgy duruzsol neki.Ja és úgy kezel minket,mint a kisgyerekeket.Én persze rossz anya, rossz feleség, rossz meny és rossz gyerek vagyok.Ha hallgatok, duzzogok, ha kimondom a véleményemet neveletlen. Az ilyennek soha nem leszel elég jó! Na akkor miért is utálják egyesek az anyósukat?

Irigylem azokat akiknek nagyon jó a viszonyuk a párjuk szüleivel.

"Sokan pontosan tudják hogyan akarnak élni és nehezen viselik, ha valaki bele akar ebbe szólni. A negyvenesek, ötvenesek nehezen fogadják el, hogy a gyerekük felnőtt és még ekkor is irányítani szeretnék."

Hát akkor úgy látszik, hogy én egy különleges állatfaj vagyok. :)

Nem akarom egyik gyermekemet sem irányítani, sőt örülök, hogy lányom már megtalálta a párját.

Nagyon jó a kapcsolatom a vőmmel, ezt elmondhatom fordítva is.

Vigyázok arra, hogy csak akkor avatkozzak bele a dolgokba, ha megkérnek rá.

Nem sokára érkezik a baba, már nagyon várjuk.

Remélem, akkor is meg tudom tartani azt a jó szokásomat, hogy ne beszéljek bele mindenbe, és ne akarjam őket irányítani.

Ennek köszönhetően úgy érzem, szeretnek és megbecsülnek mint anyát, és mint anyóst is.