Mi ez a nagy anyósellenesség?

Nekem ez volt a kedvenc kérdésem a gyerekvállalás kategóriába.

Kit engedtek a gyerek közelébe, amikor hazamentek? Furcsa lenne ha az anyósnak megmondanám, hogy 6. hónapig ne jöjjön. Anyukám itt lesz ő csak idegesítene.

Előre bocsájtom, az én anyósom egy tündér, talán ki merem jelenteni, hogy jobb a kapcsolatom vele, mint a saját édesanyámmal, tényleg hihetetlenül kedves, jófej, mindenkinek ilyen anyóst kívánnék! :)

Ugyanakkor sajnos sok nő nem olyan szerencsés, mint én. Az exem anyja pl. egy hárpia volt, és sajnos ez sokszor megfigyelhető a fiús anyáknál, hogy lelki traumát okoz a tudat, hogy már nem ők A nők a kisfiúk életében. Ha erre a férfi rá is tesz (mint az exem), és játssza az anyuci kisfiát, kész a katasztrófa, és tényleg kibírhatatlan anyós lesz... A saját nagymamám ezt olyan szinten űzte, hogy apámat rávette még a válásra is, éjszakánként telefonon zaklatta anyát, szóval ő rá tényleg szitokszó értelemben mondtuk, hogy "anyós". Ugyanakkor sokszor a menyeket sem kell félteni, a sógornőm pl. hihetetlen ellenszenves, és az anyósunk egyszerűen nem tud a kedvében járni, pedig nagyon próbálkozik szegénykém. Szóval van, amikor fordított a helyzet...

Tény, hogy nagyon sok anyós (esetenként após) furcsán, érthetetlen módon, bántón viselkedik. Sokaknak nehéz elengedniük, felnőttként kezelniük a felnőtt gyereküket.

De teljesen egyetértek veled. Sokan úgy vannak vele, hogy ha anyós, akkor jó ember már nem lehet. Mert az ő anyósuk ilyen meg olyan. Ritka csőlátású gondolkodás az ilyen.

Sokszor csak az a bajuk, hogy másképp gondolkodnak, ami nem is csoda, hiszen más család, más korosztály. Sógornőm is olyan lenéző az anyámmal néha. Anyukám sem tökéletes ember, vannak hibái, néha én is kiakadok tőle, de akkor se esik jól.

Inkább azon csodálkozom, hogy az nem tűnik fel sokaknak, hogy a párjuk mennyire nem képes kiállni a szüleivel szemben felnőtt módjára adott esetben, hogy ez mennyire nem elvárás. Pedig szerintem a gyereknek és a szülőnek kell rendeznie a viszonyt, kijelölni a határokat, nem a gyerek párjának és a szülőnek.

Ez nem új keletű jelenség. Gondolj csak az anyósviccekre. Azok sem mai találmányok, sőt régebben több volt belőlük.

A mai generációknak más dolgokkal kell szembenéznie, mint az előzőknek. A mai húszasok, harmincasok nagyon öntudatosak. Sokan pontosan tudják hogyan akarnak élni és nehezen viselik, ha valaki bele akar ebbe szólni. A negyvenesek, ötvenesek nehezen fogadják el, hogy a gyerekük felnőtt és még ekkor is irányítani szeretnék. Ez egyre gyakoribb.

Ezek az okok sok feszültséget okoznak a két generáció között és ezt sokan nehezen kezelik. De könnyebb ezt az após, anyós, meny, vő hibájának betudni.

Ezt a piszkáljuk az anyóst csakazértis stílust én sem bírom, meg azt sem, amikor a meny már automatikusan közönyösen, szemtelenül áll az anyóshoz, mert ő meny, megteheti, és különben is jobb, meg a barátnői úgyis neki adnak igazat.

Aztán. Férjjelöltem anyukájával sosem leszünk legjobb barátnők, meg vannak dolgok, amik a végtelenségig idegesítenek benne (pl. egy csomó hülyeséget beszél, mert nem képes felfogni, hogy pl. a munkaerőpiac nem úgy működik, mint a '60-as években, és folyton piszkálja a barátomat, hogy miért nem szerez jobb és stabil munkahelyet, mikor a mostani munkáját is elég sok gürcölés árán kaparintotta meg; homofób), de amíg nekem nem akar direkt rosszat, addig nem fogom a sárga földig szapulni.

De aki szidja az anyóst, azok közül sok embert megértek. Láttam, milyen volt a nagyanyám, csodáltam is, hogy anyukám milyen kulturáltan kezelte. Náluk az volt a szitu, hogy apukám bátyja volt a kedvenc, de az persze nem segített, apukám meg volt a balek, akitől mindig sok pénzt kért, ami persze utána mindig eltűnt (nagybátyámékhoz), pedig nagyanyámnak elég magas nyugdíja is volt, és jóformán csak a napi kajára, villanyra, gázra költött (telefont mi fizettük, tűzifát ajándékba kapott, TV-t is mi fizettük, szappant, sampont, mosószert mi vittünk neki stb.), meg apukám végezte el az összes kert körüli munkát is... ezt úgy, hogy amikor kedve volt, szólt apának, hogy menjen le Pestről vidékre, mert kell kaszálni... velünk egy percet nem foglalkozott, de tette az agyát, hogy ő milyen jó nagymama, mi meg milyen neveletlenek vagyunk, hogy nem nyaljuk a talpát... és a legszomorúbb a dologban az volt, hogy a családot nem szemtől szembe fúrta, hanem a hátunk mögött stiklizett.

De apa unokatestvérének az anyja se volt semmi. Ő konkrétan utálta a vejét, folyton fúrta nyíltan... az volt nekem a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a nagy családi összejöveteleken mki azt hitte, hogy XY bácsi antiszociális, pedig csak a balhét akarta elkerülni, azért mászkált ki cigizni vagy a kisszobába, mert érthető módon nem akart túl sok időt eltölteni azzal a szipirtyóval.