Hiába szeretem, nem tudok Neki megbocsátani. Mit tegyek?

Mondjuk azért az sem mindegy, hogy mivel bántott meg...

Ne tegyél semmit. Adj magadnak időt, majd meglátod, milyen irányban változnak az érzéseid.

Ha valamivel csalódást okozott,mondjuk bizalmi témáról van szó,nincs ezen csodálkozni való.Valószínűleg a szereteted iránta ettől nem szűnt meg létezni,viszont kiábrándultál Belőle.Gondold át,tudnád-e még szerelemből szeretni,és úgy,ahogy eddig?Illetve hogy mégis mekkora fajsúllyal bír számodra az,amit elkövetett ellened.Ennek fényében dönts,továbblépsz-e a sérelmeiden,vagy nem adod fel a büszkeséged.

Velem ugyanez történt másfél hete. 8 év együttélés után egy veszekedésnél egyszer csak megütött a párom, aki egyáltalán nem agresszív természetű. Úgy éreztem, hogy akármennyire is szeretem, megszakadt bennem valami, nem tudok már úgy nézni rá, mint előtte, egyszerűen nem tudok neki megbocsátani és hiába bánta meg és próbált velem kedves lenni, én csak sértő módon tudtam válaszolni rá. Nekünk az segített, hogy 1 hétre külön költöztünk. A szakítás egyelőre azért nem jöhetett szóba, mert van egy közös pici gyerekünk, akiért mindketten rajongunk. A külön költözés első 3 napja maga volt a pokol. A gyerek miatt próbáltam tartani magam, de nem nagyon sikerült. Olyan magányos és szomorú voltam, hogy szinte felemésztett ez az érzés. Aztán a párom a 4. napon randit kért tőlem és elvitt vacsorázni, ahol elkezdett dőlni belőle a szó. (Egyáltalán nem beszédes, sose beszél a problémáiról) A következő nap megint randira hívott, aztán megint. Szép lassan visszajöttek az érzések, újra a torkomban dobogott a szívem, ha megláttam, kezdtem megenyhülni. A hét végén újra együtt voltunk. Persze ez a mi történetünk volt és egyáltalán nem garancia arra a sok szép szó, hogy nem fog újra megtörténni. De tudom, hogy ugyanúgy éreztem akkor, mint most Te. Ha úgy gondolod, hogy van annyira publikus amit a párod tett, hogy leírd, akkor tedd meg, lehet, hogy jobban tudok/tudnak majd segíteni neked.