Milyen problémáid vannak anyósodékkal?
Szerintem mindenhol vannak problémák, csak nem mindegy hogy ki mennyire tud rugalmas lenni.
Èn nagyon szeretem anyósomat. Apósom meg amilyen...
Anyósommal szinte baráti viszonyba vagyunk, habár 500km-re laknak, de sokszor csak úgy felhívjuk egymást és beszélgetünk.
Apósommal nehezebben jövök ki, habár vele az eesz család nehezen jön, fiai már megtanulták kezelni. habár utolsjára karikor voltak itt és elég jól kijöttünk.(nem szoktunk veszekedni, de nem is idegseített fel karácsonykor)
Mióta 350km választ el minket és "sajnos" itt nincs UPC hogy ingyen hivjon mint előtte,azóta jó a kapcsolatunk.Két havonta másfél napot kibirok hogy kritizál mindent,élvezem a távolságot.
(előtte viszont borzalom volt,5 km-re laktunk,a nyakunkra járt hívatlanul,minden este fél órás telefon,ha nem vettük fel mobilon hívott hogy merre járunk,pedig megbeszéltük,mobilon csak ha baj van,a lakásunkban minden gagyi volt szerinte,csak ő tud tökéleteset választani,stb,stb.Részben miatta költöztünk az ország másik szegletébe)
hát
nekem 250km lakik nem is baj
túlkép nincs vele bajon mert emberileg okés
de a szokásai .....
szal állandóan mondja h nincs pénze és ott a legdrágább kozmetikum a fürdőben ...
minden alkalommal viszek le főzni valót vagy ott megyek el bevásárolni: húst tejet kenyeret stb. ami kell
erre berakja a mélyhűtőbe és tökfözeléket csinál
könyörgöm azért veszem meg h abból főzzön ha ott vagyunk h neki ne kelljen pénzt kiadni h ott vagyunk
és h direkt mamázza magát mikor tudja h a gyerekeknek én vagyok a Mama
Az én anyósom szinte tudomást sem vesz rólam. Ha ott vagyunk náluk mindenkinek beszél, ha magyaráz valamit,rám sosem néz,mintha levegő lennék. Ha valami rólam és a páromról szóló dolgot mond,azt csak a páromnak mondja,hiába ott vagyok.10 km-re lakunk hozzájuk, 1 éve költöztünk el tőlük, 1,5évig éltünk náluk, de maga volt a pokol,annyit sírtam.Sosem vitáztunk,sosem volt egy hangos szóváltás,csak mindig motyogott az orra alatt.
Én csendes,visszahúzódó vagyok,ha valami nekem nem tetszett sosem mondtam meg nekik,mindenre csak rábólintottam, és ezt biztos elkönyvelték magukban,hogy ha eddig nem szóltam semmiért ezután sem fogok.
Soha nem volt még olyan,hogy le tudtunk volna ülni az asztalhoz beszélgetni. Ellenszenvet látok rajta,és irigy,féltékeny, mert a fia engem szeret,nem fogadtak el.
Nem tudom,hogy álljak ki magamért!?
Az én anyósomtól sokáig tartottam, de igazából lehet vele beszélni, kedves nő aki szereti a gyerekeit, meg az unokáját akit imád kényeztetni. :)
Talán az édesség de hát azt kijátszom, mindig eszik mielött jönnének így nyugodtan adhat neki kicsit. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!