"Inkább te haltál volna meg helyette". Mit tegyek?

Igazad van... erre nincs bocsánat, még a nagyon szeretett nagymama elvesztése sem lehet indok.

Abban is biztos vagyok, hogy bántja a dolog, de ezt elfelejteni valószínű nem lehet soha (legalábbis én nem tudnám). Én valószínű ugyanúgy reagálnék, ahogy Te. Nem szólnék hozzá... ennyi. A férjednek azt kell megérteni amiről egy nagyon jó kis történet van, amikor a fiú a kerítésbe ver egy-egy szöget, amikor megbánt valakit. Majd amikor jót cselekszik azzal a valakivel kihúz egy szöget. De a lyuk megmarad. :-(

Nincs igaza, hogy ilyet kivánt neked, nem tudnám neki elfelejteni, és még lehet, hogy el is hagynám.

Ha veszekedett és kötekedett, akkor még sem volt annyira szomoru, akinek erre van ereje, ott más probléma lehet.

Az embernek ha fájdalma van, akkor magába roskad, nem pedig keresi, hogy kit tudjon megbántani és leveztni az idegeit.

Megértem, hogy na gy a fájdalmad. De egy idő múlva megérted, hogy nem "ő " szólt, hanem a idegesség-fájdalom görcse nyekkent egyet. Jó lett volna, ha a "kisírás" után egyedül tudott volna maradni pár napra.

József Attila Kései sirató verse jutott eszembe. Talán ezt a "nem hallod, mama? Szólj rám!"

- provokálja bennünk ilyenkor a keserűség,düh.

"Ettelek volna meg!... Te vacsorádat

hoztad el - kértem én?"

"A gyereknek kél káromkodni kedve -

nem hallod, mama? Szólj rám!"

[link]

Remélem, már 2 napja NEM A PÁROD! Aki ilyet mond, az sosem szeretett téged! Hogy lehet ilyet mondani?!?!

Ennél sokkal kevésbé ökörre is már azt mondják hogy ennél jobbat érdemelsz, hát még egy ilyen ganéra!!!