Szülőkkel élni 30 évesen is?

ez változó. ismerek ilyet is, olyat is.

De ha csak azért van otthon, hogy eltartsák, főzzenek, mossanak rá, és párt is kb. emiatt választ, az gáz szerintem.

Igaz, én nő vagyok, de elképzelni sem tudtam volna, hogy 25 évesen még otthon lakjak.

Mondjuk belém nevelték az önállóságot és azt, hogy meg kell állnom a talpamon egyedül.

Most vagyok 25 éves, van egy 1,5 éves lányom és egy férjem. Most vettünk saját lakást, de ebben nagyban a férjem (29 éves) anyagi oldala van benne. Én csak a felújításba vittem bele az évek alatt megtakarított pénzem. Eddig albérletben laktunk (2 évig).

Én 16 éves korom óta dolgoztam suli mellett. Van egy szakmám, amiben 4 éve dolgozom+szülés.

Sok ismerősöm van, aki albérletbe ment inkább vagy örökölt lakásba költözött. De van olyan férfi ismerősöm, akinek a szülei vettek lakást, tehát a nagy család dobta rá össze a pénzt.

Igaz, körülöttem csak olyan korombeliek (25-30 évesek) vannak, akik egész fiatalon elkezdtek dolgozni.

Ill. egy család ismerősöm van, akik az egyik szülőknél laknak. De az is kényszermegoldás miatt van.

Nekünk anyukám mindig azt mondta hogy menjenek külön a fiatalok, meg hogy mindenkinek kell társ. Így a tesóim is huszonegykét évesen már elköltöztek. Én 23 voltam. Mindig a saját ház megszerzésére ösztönzött minket.

Nem azért kellett elköltözni mert kidobtak minket, még maradhattunk is volna, most is szívesen visszafogadna csak hogy élhessük az életünket. Nem költöztünk messzire amúgy. A környezetemben kevés olyan embert tapasztalok akik szülőkkel élnek 30 évesen is. Általában azok akiknek szerintem soha is lesz nagyon kapcsolatuk.