Hogy lehet egy férjet az anyjáról leválasztani? Mindig neki ad igazat, nem nekem, a feleségének. Ő az, aki jól főz, én nem. Ő a leg, leg leg én a nyomába sem érek.

utólag mi már mit tehetnénk? a jövőre nézve talán hasznosak lesznek az észrevételeink.

talán ha az ember az UTÁN állapodik meg, h kicsit szétnéz a világban, levonja a konzekvenciát, akkor nem baszcsizza el azt életét.

tény, és jól írták előttem: be kéne végre látni, h senkit nem lehet megváltoztatni. nem kell magunkat Terézanya szerepbe helyezni, h na, én leszek a hős megváltó, aki majd embert farag ebből a pasiból. ha úgy ahogy van kell, akkor vigyed, és nyugodj meg, olyan marad. ha nem kell ahogy van, akkor menekülj, mert ez már csak rosszabb lesz.

minduntalan felteszem a kérdést: a házasság előtt ő volt a tökéletes? vagy akkor csak elnézted neki, h még egy köszönömöt sem rebeg el, ha épp kinyaltad a kis popsiját? ritka azért, h előtte ő volt a mintaember, és a papír aláírása után meg ő lesz a büdösdisznó...

egy pasit is lehet nevelni, de következetesség és kitartás kell hozzá. de főleg egy jó alap. ha az nincs meg, a beled kilóghat, tojik az egészre.

De mégis milyen ellenszolgáltatást vársz kérdező.

"Se köszönöm, se hála"

Te hányszor köszönted meg reggel, hogy elment dolgozni?

Szerintem jobb lenne ha visszamennél már dolgozni és mással is foglalkoznál.

amúgy érdekes, amit az egyik korábbi hozzászóló írt: a nők egyfajta megtiszteltetésnek veszik, ha feleségül kérik őket, és még házasság is lesz a dologból.

én megfordítottam a dolgot: ha már a pasi kaparja sírva a küszöböt, akkor hozzámegyek. nyaggatni nem fogok senkit, nem érzékeltetem vele, h megdöglök a gyűrűért. bőven elég, ha tudom, h szeret és közös jövőben gondolkodhatunk.

kéne egy kis önbecsülés. nem kell se szépnek, se gazdagnak lenni. ha a fejedben rendben vannak a dolgok, akkor találsz olyat, aki értékel, és szeret.

"amellett hogy anyuci kicsi fia, és buta és unalmas és szarrágó és nagyképű és okoskodó és folyton belémköt és piszkál"

Ha már így beszélsz a férjedről, akkor vessetek véget ennek a kapcsolatnak. Minél hamarabb, annál jobb. Főleg a kisfiatoknak.

adom en is, amit az utolso hozzaszolo.

a mama azert csinal meg neki mindent, mert szereti, es ebbol kifolyolag odaado. neki jo erzes, hogy megad mindent a fianak, nem var ellenszolgaltatast. te nem szereted, es ezert nem vagy odaado. es valoban igaza van a tobbi embernek is, szerintem, ez a problema eddig is ott kellett hogy legyen az orrod elott megis hozza mentel valamiert.

Ha ő ilyen alapból akkor sehogy!

Az írásodból az jön le, hogy Ti mindig a második helyen lesztek, mert anyuci MINDENNÉL és MINDENKINÉL fontosabb!!

És nem, nem normális, hogy nem a családjához megy rögtön haza munka után.

Ahogy magamat ismerem már rég megmondtam volna neki, hogy döntsön, vagy a családja, vagy az anyja. Persze látogassa meg, de ne mindennap, ne ő legyen az első munka után.

Ahogy előttem is írták már, esküvő előtt nem tudta milyen??

Én ilyen emberhez hozzá nem mentem volna. És az ilyeneknek mindegy, hogy van gyerek vagy nincs gyerek.