Kisgyerekes anyukák! A baba születése óta nem romlott meg a párotokkal a kapcsolat?

2-es. Gyerek egy ideig előtérben lesz mindenképpen főleg ha a pasi semmit nem segít.

Én még nem láttam olyat, ha a pasi is segít a nőnek a gyerekeknél etetni, fürdetni, öltöztetni, boltba menni blablabla akármiben, h el lenne hanyagolva. Kedves pasikon is múlik, de vmiért mindig a nő van hibáztatva...

Nem romlott meg, mert mindenben segítettünk egymásnak.

Másképp nem is szültem volna. Így a férjemre is van időm, az otthoni teendőkre is van és 2 naponta van 1 óra szabadidőm mikor azt csinálok amit akarok.

A gyerek sok mindent újra ír egy kapcsolatban.Amíg kicsi,főleg amíg szopik, rengeteg energiát igényel a mamitól. Fizikailag rendkívül fárasztó, hogy 3 óránál nem lehet egyhuzamban aludni.(És ez még csak a kezdet kezdete)

Még egy nőnek is hosszú folyamat az anyává válás, pedig nekünk 9 hónapunk van felkészülni arra, amire nem lehet.Pláne egy férfinek.Ők mégnehezebben alkalmazkodnak az új helyzethez. Egyetértve az előzővel én is azt mondom, hogy egy előzően jól működő kapcsolatban ez a probléma hamar rendeződik.Nekünk, anyáknak a baba körüli teendők mellett, amiben "feláldozzuk" korábbi életünket, szokásainkat sem könnyű,de anyák vagyunk.A mi testünkben és ezzel egy időben; percenként a lelkünkben történt változás...Ami persze nem olyan amilyennek képzeltük.:)A pasiknak több idő kell.Nem is tudnak mit kezdeni egy pár hónapos babával, hiszen a fürdetésen kívül nem igen van részük a nevelésükben/ellátásukban.Légy türelmes, és legalább beszélgetés, és némi demonstráció útján próbáld megértetni a helyzetet, és a saját gondjaid.(De ne nyavajogj!)Csak lássa, hogy Neked mennyi feladatod, és éreztesd vele,hogy NEKED mennyire szükséged van az ő támogatására/segítségére,mert nélküle nem lehetsz friss, mosolygós, szolgálatkész stb. ami a neki, és a gyereknek is igénye.

Túl van misztifikálva ez a gyerek téma. Aki normálisan viszonyul a gyerekéhez annak nincs gondja. Csak az a baj, hogy újabban a gyerek a családfő. Ami a gyereknek sem jó. A gyerek is tud alkalmazkodni, csak ösztönösen a több erőforrás érdekében "zsarolja" a szüleit. Az más kérdés, hogy mikor kell engedni neki és mikor nem. Akinek nem sikerül ezt egyensúlyba hozni, ott probléma lesz.

Az is hülyeség, hogy fel kell adni az életed a gyerekért. Na itt kezdődik a baj...gyereket nem azért szülök, hogy mártír legyek, hanem azért mert szeretnék és bele tudom illeszteni őt a saját életembe. Nem magamat kell a gyerek életébe illeszteni. Mindenkinek meg van az egészséges helye a családban, aki ettől eltér ott érthető módon frusztráció jelentkezik.