Már előre félek az egyedülléttől! Mi lesz, ha elmegy a húgom egyetemre?

Bele kell törődnöd, hogy nem lóghatsz mindig a húgodon. Neki is saját élete lesz, és kell is hogy legyen, és neked is kellene.

Az, hogy messzire költözik, még nem jelenti azt, hogy magadra leszel utalva. Ott az internet, a telefon, meg tudtok mindent beszélni.

500km-re lakom a tesómtól, de többet tudok róla, mint Anyu, akivel egy fedél alatt élnek. Az internet korában nincs távolság.

Ezt te is tudod. Szerintem inkább attól félsz, hogy meglesz ott a saját kis élete, világa, és már nem ugyanott lesz a helyed ebben a világban, mint eddig.

Ha szoros a kapcsolatotok, ugyanolyan jó tesók maradtok, mint eddig, max. valóban nem lesz rád annyi ideje, mint eddig, de ez a normális. Fel kell nőni mindkettőtöknek!

Arra pedig csak te tudhatod a választ, hogy miért lettél olyan visszahúzódó? Miért érzed azt, hogy nem érsz annyit, mint mások?

Ha ezt megválaszolod, már előrébb vagy egy lépéssel.

Írhatsz privit erről. Nem muszáj ide írnod, mert kényes téma lehet.

Átéltem hasonlót, mint te. Most már rendben van az önértékelésem. :)

25/N

1) A testvérednek igaza van, el kell fogadnod magad.

2) El kellene gondolkodnod azon, hogy mikor, és miért alakult ki ez benned, van-e oka a félénkségednek, mit és miért nem tudsz magadon elfogadni, mit kellene ehhez változtatni, és kezdd el! Amíg itthon van a tesód, támaszod lehet ebben.

Készíts listát!

Ha az alakoddal van gondod: Kezdjetek el együtt valamit sportolni. Meglátod, rövid időn belül, ha megnyugszik a lelked, hogy csinálsz valamit magadért, máris sokkal jobb lesz a közérzeted.

Ha egyéb külső adottságaiddal vannak gondjaid: Készíttess új frizurát, melírt, hajszínt. Menjetek el vásárolgatni, próbáljatok fel egy csomó olyan ruhát, amit eddig nem próbáltál. Más fazon, színek, ha nem hordasz szoknyát, próbálj fel egy párat. Ha megtalálod mi tetszik, pár ezer forintért turiban egy csomó divatos és egyedi dolgot tudsz venni.

Járj közösségbe: Menj el a tesóddal, ha a barátaival találkozik, a suliban légy kicsit nyitottabb.

Szeptemberig rengeteg időt tudtok még együtt tölteni, és azután is ott lesznek a hétvégék, telefon, internet.

Bár, ideje lenne saját társaságot magad köré építeni, hiszen neki is, és neked is meglesz a saját életed. Nagyon jó, ha szereti a testvérét az ember, de nem szabad csak egy emberhez ennyire kötődni.

Ha ezeken túl sem változik semmi, akkor tanácsolnék felkeresni egy pszichológust. Nem azért, mert őrült vagy, vagy ez nem normális, azonban szakemberként nagyon jó segítség lenne, hogy feltárhasd önmagad.

"oh de megnyugtató válaszok :D ..mert én is ilyen vagyok már, mint a kérdező...és az egész fő helyzetkialakító tényezője, h utálom a testem..legalább is leginkább csak erre a következtetésre tudok jutni...na most akkor ilyen helyzetben mi a szart kezdjek a pasival, ha egyszerűen szégyellem a testem?? !!"

Igazából én is, csak én a fejem. De igazából mindenkinek komplexusai vannak, sőt az ember önbizalmát lerombolni sokkal könnyebb,mint felépíteni. Anno kva sokat cikiztek általánosban, középiskolában, aztán egy kis dizájnváltás, és minden megfordult, olyanok tartottak helyesnek,akikről korábban el sem tudtam képzelni. Szerintem saját magunkkal szemben vagyunk a legkritikusabbak, és sajnos a média szennyében látottakhoz viszonyítunk, pedig nem az a normális.