Én lennék a naiv, vagy édesanyám a rosszindulatú?

Húszas éveink elején járunk a párommal, két és fél éve vagyunk együtt. Hosszú időn át tartó válság után a kapcsolatunk most teljesen megújult, szinte rácsodálkoztunk mennyire szeretjük egymást és milyen apró volt a hiba.

Sajnos kevesebbet látjuk egymást az elmúlt néhány hétben mint szeretnénk.

Ekkor került elő egy régi iskolatársa. A lány menyasszony volt, de félrelépett, majd seveledsenélküled-kapcsolat a vőlegényével és most kiderült, hogy tabletta mellett terhes lett. Nem meri bevallani a srácnak, hogy tőle van, és valószínűleg el kell vetetni a babát a fogamzásgátló miatt. Az egész alig két hete derült ki, és a lány a páromtól kért segítséget. Egyedül neki mondta el, és tanácstalan.

A párom nekem elmesélte, külön azért, hogyha pletykát hallok róluk nem kell aggódnom (kisvárosban még kávézni se lehet úgy, hogy ne legyen hír....).

Én boldogan, meghatódva újságoltam édesanyámnak, hogy milyen drága, mindenki számíthat rá, megbízható és én ezt mennyire szeretem benne.

Erre anyukám lehordott, hogy hogy lehetek ilyen vak, ez a lány apát keres. De hisz van apja a kicsinek!! Vagy én lennék naiv?

Nem lenne szabad bíznom a lányban? Párom felől nincs kétségem, így a kérdés inkább elméleti. Mit gondoltok?