Miért ilyen borzalmas, hogy nem szeretnék elköltözni itthonról?

"Első vagyok. Ó, hát semmi probléma! :) Azt hittem,hogy idősebb férfi a kérdező. Ráérsz még!"

Na ez az igazi diszkrimináció és részrehajlás!!!!!!

Mint a "válásos" kérdéseknél.

Ha férfi vagy tünés az ingatlanból, a gyerek a nőé, minden vagyonról mondjon le, 100 000 gyerektartás stb. srb. Nőnél pont fordítva.

És, hogy a kérdésre is válaszoljak: senkinek semmi köze hozzá. Viszont célszerű a plusz pénzt összerakni egy saját ingatlan érdekében.

Nem elítélendő, csak megfosztod magad egy tök jó lehetőségtől.

Én csak egy évet éltem külön, de pont amiatt volt jó, hogy nem volt mellettem senki. Nem akartam az üres falakat bámulni, ezért nagyon aktív életet éltem, millió helyre elmászkáltam, intenzív kapcsolatot tartottam a barátaimmal, vállaltam alkalmi, érdekes munkákat, ilyesmik.

Amikor a családommal éltem, vagy most a párommal, sokkal egyhangúbb az életem. Munka után eszembe se jut, hogy ne haza menjek, persze imádok otthon lenni, imádom a párom. De tény, hogy rengeteg élményről lemaradtam volna, ha soha nem élek egyedül.

Egyáltalán nem gáz, sőt. Én 25 vagyok, 20 évesen költöztem össze a barátnőmmel (ő akkor volt 25) és bár bizonyos dolgokban ez egy jó változás volt, azért azóta is teher, hogy a magam lábán kell, hogy álljak.

Mindig tedd azt, amire vágysz, amit az élethelyzeted ad. 23 évesen élhetsz bátran otthon, egyáltalán nem gáz és ha tudtok egymásnak segíteni, akkor ez jól jöhet ki.

DE: azért annyit megjegyeznék, hogy az egyedülléttől ne félj annyira. Nagyon sok dologban fejleszt, ha egyedül vagy és rávezet dolgokra. Pl. férfi társaimnál az egyik tipikusan ilyen dolog az önálló háztartás vezetése, mert ezt sajnos még mindig nem tanítják meg nekünk otthon. Nőknél nem vagyok benne biztos, hogy van-e jellegzetes dolog, még gondolkodom rajta. Talán az, hogy megállnak maguk a lábukon. Ezt alapvetően minden nő elhiszi és sokszor kifejezetten dominánsak, de mégis valahogy attól érzik magukat nőnek (és embernek), hogy van mellettük egy fickó.

De abszolút unisex dolog például a személyes tér kialakítása. Van, akinél ez otthon is megvolt, de nálam pl a személyes terem csak a szobám volt, és még azt sem tartotta tiszteletben minden körülmények között a család. A párommal persze úgy költöztünk össze, hogy egymás hegyén-hátán éltünk, ami sokáig jó, de idővel az ember rájön, hogy még párkapcsolatban is jó néha elvonulni egy saját sarokba.

Ja és ha szülővel élsz, ne felejts el élni. Ha ebben nem vagy korlátozva és tudatában vagy, hogy figyelned kell arra, hogy éld a magad életét, akkor abszolút rendben van a helyzeted.