Miért ilyen borzalmas, hogy nem szeretnék elköltözni itthonról?

Én ha külön költözésre gondolok, legtöbbször azzal találkozom, hogy az emberek nem magukban élnek, hanem mondjuk egy jó baráttal, barátokkal, vagy a baráttal/barátnővel.

Én például 2 gimis gyerekkori barátommal bérlek egy háromszobás kislakást, ami lakbér+rezsivel 30 ezer forint havonta. A hangulat jó, elférünk, agglegények vagyunk, ha kell nem zavarjuk egymást, ha kell beszélgetünk és minden király. Leginkább egy nyaraláshoz, vagy egy osztálykiránduláshoz tudnám hasonlítani az itthoni életemet. :D

Ha egyedül lennél, szerintem semmi gond azzal, hogy úgy vagy, ahogy. A legtöbb nőnek elég nehéz az egyedül élés.

26/F

Nem borzalmas, csak furcsa. Az a furcsa benne, hogy anyukád kislánya akarsz maradni, és még csak fel sem tűnik neked, hogy ez nem jó.

Esténként nézed a falat egyedül? Nincsenek barátnőid? Nem szeretnél férfit magad mellé, gyerekeket?

Nem akarsz leválni anyuról, és ezt mások érzik, hogy nem jó. Most félsz a magánytól? Arra nem gondolsz, hogy ha - a Természet törvényei szerint időben előtted - anyukád meghal, akkor nézheted a falat egyedül évitizedekig? Hogy akkor már késő lesz férjet találni és gyerekeket szülni?

De ha neked jó, akkor másoknak nincs beleszólásuk abba, hogyan élsz. Ha neked anyuval jó, és nem akarsz barátokat, férjet, gyerekeket, akkor te ezt választottad.

Én nem ítélellek el, milyen jogon is tenném? Vannak emberek, akik így boldogok. Csak akkor húzom össze a szemüldököm, ha később, amikor tényleg egyedül maradnak, nekiállnak panaszkodni, hogy mennyire kicse*szett velük az Élet. Holott ez a saját választásuk eredménye.