Ti mit gondolnátok, ha egész éjszaka nem menne haza a párotok?

Természetesen ugyanarra, amire most te is. Hogy hazudik és biztosan nem a havernál volt, hanem valami nőnél. De ettől még nem biztos, hogy így is van és nem mond igazat. Viszont piszkosul berágnék, egy hétig tuti jobban tenné, ha kerülne és ezentúl résen lennék. Nekem egyszer kell eljátszani a bizalmam, utána nagyon nehéz visszaszerezni. Meg kell leckéztetni, nehogy azt gondolja, hogy ezentúl ezt akárhányszor eljátszhatja veled, még ha csak tényleg a haverjánál is töltötte az éjszakát. Ez nem problémakezelés, hanem konfliktuskerülés és még el is várja, hogy utána te is úgy tegyél, mintha mi sem történt volna.

A férjed a lehető legdurvább megoldást választotta. Az az érzésem, soha nem fogod megtudni, hol töltötte ezt az éjszakát. Azért arra kiváncsi lennék, ha te reagálnál egyszer így, mit szólna hozzá. Ha történetesen magaddal vinnéd a gyermekedet, nem venné komolyan, ha pedig otthon hagynád esetleg az ő felügyelete alatt, te lennél szemében a legrosszabb és leggonoszabb anya. Tiztázzátok a dolgot, hogy soha többé ne forduljon ez elő. Ha összevesztek, forduljon inkább a fal felé, vagy feküdjön át egy másik ágyra.

Nos, olyan nagyon csak nem bánthatta meg szegénykét, hogy azután meg másnap reggel hazaérkezve még ő bújik... tehát gyanítom, hogy inkább ő érzi magát bűnösnek egyrészt a veszekedés miatt és azért, hogy így reagálta le a dolgot. De akkor sem ez lett volna a módja, kicsit hamarabb is gondolkozhatott volna, mielőtt a kérdező halálra idegeskedi magát, hogy hova tűnt egész éjszakára a párja!

Ajjaj... ezek után lehet, hogy mégis helytálló az első gondolatom... első válaszoló vagyok :D

Semmit nem gondolnék, még aznap éjjel összeraktam volna a kis pakkját és kiraktam volna az ajtó elé egy cetlivel hogy mehetsz is vissza oda ahol eddig voltál. Ennyi.

Full ideg lennék, hogy nem reagált a hívásaimra egész este én meg aggódhattam, hogy egyben van-e még. Meg amiatt is dühös lennék, hogy milyen gyerekes módon reagált le egy vitát. Becsapni az ajtót és eltűnni egész éjszakára, szívatni a másikat azzal, hogy halálra aggódja magát, ez nem valami érett viselkedés.

A férjed is ember, neki is vannak érzései. Nyilván nem "csak úgy" vesztetek össze tegnap, hanem komoly oka volt. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, inkább elment a haverjához, tehát megfutamodott a probléma elől. Lehet, hogy a haverjával megbeszélték, aki nem pszichológus és azt tanácsolta, hogy foglalkozzon veled többet, az majd megold mindent. Ez magyarázza, hogy miért lóg rajtad. Viszont meg kéne beszélnetek a tegnapi vitát, hogy miért volt, ő hogy látja, és hogy azért az se járja, hogy szó nélkül eltűnik, mert mi lett volna, ha történik vele valami és te vagy az egyetlen ember, akinek ez feltűnik záros időn belül, hisz vele élsz. Neki hogy esne, ha elmennél, nem adnál életjelet és azt se tudná, hol keressen? Nem kell vele veszekedni, csak próbáld vele megértetni, hogy ez neked probléma, és most qrvára nem vagy összebújós kedvedben ezért se, meg azért se, mert a tegnapi vita nem lett megoldva. És sose feltételezd a párodról, hogy hazudik, amíg nem ad rá okot, mert oda a bizalom. Bizalom nélkül meg megette a fene. Ha a haverjánál volt, hidd el, és így közelíts a témához. Kérdezd meg, hogy miért ment oda ahelyett, hogy megbeszéltétek volna a dolgot, stb. Mert te szeretnéd megbeszélni, mert képtelen vagy arra, hogy másnapra elfelejtsd a kiváltó okot, hisz nem lett megoldva. Sok férfi nem tudja elmondani az érzéseit, inkább elfolytja és várja, hogy a gond magától megoldódjon. A nők meg közben megőrülnek ettől és mindenfélét képzelnek a párjuk viselkedése mögé, hogy magyarázni tudják azt, ilyen pl. a szerető. Egyáltalán nem biztos, hogy egy nőcskéhez ment, sőt én inkább elvetném ezt a lehetőséget. Beszéljétek meg szépen!