Van jogom azt mondani a gyerekemnek, hogy csak amkor mehet rgyetemre, ha besegít a családi vállalkozásba?

Ha orvosira megy, a raklapnyi könyveket sem lesz ideje elolvasni, nemhogy a te kedvedre tenni!

Ha meg valami közszolgának tanul, totál felesleges 5 évet erre pazarolnia. Inkább tanuljon egy szakmát. Vagy indíts neki is egy vállalkozást!

Szerintem az ösztöndíjhoz kötés jó ötlet (persze nem mindegy, melyik egyetem, mi itt a BME-n elég jó ösztöndíjat kapunk, de másutt kevesebbet adnak). Az se mindegy, mit tanul: én a múlt félévben heti 60-70 órát tanultam (ha az órákra járást is beleszámítjuk), de vannak szakok, ahol nem kell ennyit Ez nem becslés, spéci programmal mértem, hogy melyik tárgyra mennyit készülök. Nem az egész félévben, de a szorgalmi időszak második felében ennyit kellett, és nem azért, mert az elején lustálkodtam volna.

Egyébként szerintem az is fair hozzáállás lenne a részedről, hogy amíg a gyereked rendesen tanul, bejár az órákra és jegyzetel, addig támogatod, ha nem, akkor menjen el egyetem mellett dolgozni. Persze ezt ellenőrizni nem lehet, csak akkor működik, ha a gyereked őszinte. A jegyek sem mindig tükrözik a befektetett munkát sajnos.

Szerintem meg ebbe nem szólhat bele a szülő.

Nekem is mondhatta volna bárki, hogy nem mehetek, ugyanúgy mentem volna, csak épp akkor az itthoniakhoz nem szóltam volna többé.

Nem ő tehet róla, hogy a képzése költségtérítésessé vált. Ő azzal érte el, hogy egyetemre mehessen, hogy jól tanult és megfelelő pontszámot ért el, nyilván így lesz a jövőben.

Szerintem ez pofátlanság lenne a részedről.

Ne suliidőbe mert az tényleg a tanulás rovására mehet főleg az elején amikor belekerül.

De ellőtte a nyári szünetbe igenis segítsen, szerintem ezt kérni sem kellene.

Szerintem ezt így kikötni egy kicsit erős. Nekem gyerekként természetes, hogy azért cserébe, hogy itthon lakhatok és eltartanak, igenis ellapátolom a havat itthon ha hazaérek, vagy megfőzöm a vacsorát, kitakarítok, rendet tartok magam után, osztozok a házimunkában, mint bárki más. Én ezzel tudom jelenleg meghálálni azt, hogy egyetemre járhatok és nem kellett erre hitelt felvennem, illetve államin vagyok, de a lakhatás sem kerül kevésbe, így ezért is roppant hálás vagyok.

Ehhez tudok idomulni, tudok vele játszani, ha ma tanulnom kell, akkor kitakarítok holnap, vagy hétvégén, tök mindegy, nem szól meg érte senki, azonban ha olyan feltételhez kötnék a szüleim az egyetemet, hogy 3 délután kötelező, akkor ahhoz nehezen tudnék idomulni. Szívesen segítenék amikor tudok, de műszaki egyetem mellett, olykor örülök, ha este 7-kor már otthon vagyok és nem kell még neki állni évközit csinálni, vagy tanulni a másnapi zh-ra.

Ha kötelezed a gyereket, lehet megteszi, ugyanakkor emellett az is lehet, hogy lazán elúszik a sulival, mert nem tudja összeegyeztetni a kettőt.

Amit én tennék a helyedben. Megkérném, hogy a tandíjért cserébe olykor segítsen be a családi vállalkozásba, emellett pedig ha nem tanul rendesen, akkor elkezdheted lassan kötelezni is, tudatva vele, hogy vagy tanulás, vagy meló, de az az opció nem lehetséges, hogy 8 évig lébecol egy szakon... (persze egy egy bukásért azért nem kell letépni a fejét, de gondolom, ezt te is tudod, mivel jártál egyetemre! :))

Őőőő, ha jók az eredményei és bekerül támogatottan az egyetemre, akkor hogy szabsz neki ilyen feltételeket?

Egyébként szerintem a felfogásod jó, de a kivitelezése nem. Inkább magyarázd el a fiadnak, hogy ti keményen megdolgoztatok azért, hogy most itt tartotok, és hogy ezt ne felejtse el. Emellett megkérheted, hogy heti 1-2 napban segítsen be, ha kedve tartja (pl. ha nem érdekli a családi vállalkozást, mert teszem azt, ti iparral foglalkoztok, ő meg orvos akar lenni, akkor minek segítsen? Ilyen esetben se nem motivált, se nem alkalmas rá).

A másik az, hogy rengeteg olyan egyetemi szak van, ami mellett nem ér rá az ember heti 2-3 napot dolgozni. Az olyan szakok pedig, ami mellett akad erre ideje, nem érik meg a pénzt. Tehát én inkább hagynám nyugton tanulni, ha becsületesen csinálja.