Van jogom azt mondani a gyerekemnek, hogy csak amkor mehet rgyetemre, ha besegít a családi vállalkozásba?

Ha ezt most akarod elkezdeni, akkor valószínűleg nem fog sikerülni. Ha eddig sem kapott meg mindent első szóra akkor meg úgyis egyet fog érteni.

Ha eddig elkényeztettétek, akkor valószínűleg elég nagy ellenállásba fogtok ütközni.

Jogod van, de azt is tudni kell, hogy egy 18 éves embert nem lehet úgy kezelni, mint egy kétévest. Lehetséges, hogy azt mondja, hogy le is út meg fel is út és rádvágja az ajtót és elmegy megkeresni az egyetemre valót, téged pedig megutál egy életre.

Igazad van, hogy nem akarsz a feneke alá tolni mindent, de abban nem, hogy egy szellemi munkára készülő embert megalázol azzal, otthoni melóhoz kötöd a támogatását.

Mellesleg ha tényleg tanulni akar, akkor nagy teher lesz neki a heti három napi besegítés, és mellett elveszed tőle a fialságát is. Hogyan és mikor bulizzon, éljen, keressen barátságokat és szerelmeket, ha apuka hazaköti? Mikor tanuljon?

Szerintem ne kösd ilyen feltételekhez az egyetemét, mert nagyon rossz vége lehet. Nem a feneke alá kell bármit is tolni, hanem meg kell neki hagyni azt, hogy megtanulja, hogyan lehet szabad és függtelen, önálló emberré, és hogyan teremtheti meg magának azt, amit akar.

De ha te mondod meg neki, hogy mit és hogyan tehet, az nem jó.

Attól függ, hogy milyen egyetemre megy.

Van, ahol csak az egyetemi feladatokat teljesíteni egy teljes munkaidős (és rengeteg túlórás) munkahelynek felel meg minden szempontból. Ha egy ilyen helyre megy, ne nehezítsd fölöslegesen az életét.

Azt mondasz a gyerekednek, amit akarsz.

De én a helyében nagyot csalódnék benned. Jártam egyetemre úgy is, hogy megkaptam a szüleimtől a pénzt, ami kellett,és úgy is, hogy dolgoznom kellett, mert ők elúsztak anyagilag.

Amíg nem volt más dolgom, csak a tanulás, jól éreztem magam, jó féléveket csináltam, tényleg megtanultam az anyagot, minden órára bejártam, figyeltem, sokat tanultam.

Amikor munka mellett jártam, akkor alapvetően csak az motivált, hogy ácsússzak, amelyik órára nem volt muszáj, nem mentem be, a vizsgákon a kettesért hajtottam. Így nincs is értelme egyetemre járni.

Persze megértem a szüleim, nem volt pénzük, nem volt választásuk. De ha lett volna és úgy kényszerítenek bele ebbe, akkor eléggé elkeseredtem volna.

Én inkább azt mondanám a gyereknek, hogy megkapja tőlem az ösztöndíjának a dupláját. Így nem a semmiért adok neki pénzt, mert tanulnia kell, viszont a tanulás előbbre viszi.

Jogod az van hozzá, de nem biztos, hogy maga az ötlet jó. Attól függ, hogy milyen egyetemre megy. Mert például, ha orvosira vagy jogra, akkor képtelenségnek tartom a heti 3 délutáni munkát. Ha viszont valamilyen un. "büfé" szakra megy, akkor nincs akadálya. De szerintem inkább nyáron menjen dolgozni, akkor nem fog a tanulás rovására menni. Ezt tapasztalatból mondom. Nyáron én is reggeltől estig dolgozok, de évközben egyszerűen nem megy.

21 éves egyetemista

Csak a tanulási költségeit fizetném! Nem kapna drága ruhákat, telefont stb. Ha ilyeneket akart, vagy tanulás helyett bulizni, akkor arra keresse meg magának a pénzt.

Az egyetem nem a bulizásokról szól, hanem a tanulásról.

Aki komoly egyetemre jár, annak nincs is ideje bulizni.

Nem törvényszerű, hogy egy fiatalnak buliznia kell. Csak a mai fiatalok némelyike hiszi ezt.