Normális dolog ilyet mondani a másiknak?

Hosszú lesz,de muszáj kiírnom magamból,hátha attól kicsit jobban érzem magam bár nem hiszem.

Szóval 2007 év eleje óta, itthon vagyok, akkor születet az első gyermekem utánna két évig gyedet kapta, és 4 hónapig gyesen voltam, amíg meg nem születette a második gyermekem 2009 júniusban utánna megint két év gyed és 1 éve gyes, aztán mivel a mukahelyem megszűnt nem volt hova visszamennem dolgozni, a paírokkal is volt egy kis gond így egy hónap késéssel tudtam menni a mukaügyibe,így ugye egy hónapig jövedelem nélkül voltam, utánna kaptam három hónapig munkanélkülit,október elején kaptam utoljára, közben folyamatosan kerestem munkát de mindig csak elutasító választ kapok, vagy még csak válaszra sem méltatnak.Na és akkor a lényeg,hogy tegnap megkaptam a férjemtől(igazából persze már mondogatta egy ideje, hogy nem igaz,hogy nem találok munkát, biztos nem is akarok dolgozni meg hasonlók),hogy ha nem találok munkát január végéig akkor mehetek amerre látok,mert eleget élősködtem már rajta és szívtam a vérét, a gyerekek meg mehetnek állami gondozásba hiszen nekem nincs keresetem így tőlem úgyis elveszik őket,ő meg 12 órás műszakban dolgozi hol nappal hol pedig éjszaka így ő sem kaphatja meg a felügyeleti jogot mert nem tudna megfelelően gondoskodni róluk.

Hozzátenném,hogy egyáltalán nem vagyok az az ember aki szórná a pénzt, max. csak a gyerekekkel az oviig,meg állást kereseni. Egyébként nem élünk egyik napról élünk a másikra van egy kis pénzünk(fél millió forint).

Iagzából azt bánt a legjobban,hogy úgy gondolja,hogy nem is akarok munkát, de nem tudom mit tehetnék ha még csak egy nyomorult állásinterjúra sem hívnak be,már a McDonald's-ba is jelentkeztem, de oda sem hívtak be,most végső elkeseredésemben úgy döntöttem be megyek a munkaügyibe és jelentkezem közmunkára, ott is többet adnak a semminél.