Van jogom azt mondani a páromnak, hogy nem viheti a gyerekünket az anyjához?

Nem érzem úgy hogy bármit vesztene azzal a lányom, hogy nincs ilyen emberek közelében. Lehet mondani az alkoholizmusra, hogy betegség, legyen az. Ennyi erővel a pedofilok is betegek, mégsem küldeném oda a lányom.

Az, hogy a párom tartja velük a kapcsolatot szíve joga. Sajnálja is őket, amit mondjuk nem értek meg, de felnőtt ember legyen. Ha a lányom nagyobb lesz és látni akarja a nagyszüleit, odamenni akkor az ellen sem tehetek semmit. De még most akkor sem hiszem, hogy szüksége lenne ilyen környezetre. Párom egyik lánytestvére sem engedi oda a gyerekeit, ő egy percre sem, pedig szinte egymás mellett laknak. Legszívesebben annyira sem engedném amennyit most megy, de mivel az apja el akarja vinni, nem tehetek ellene, illetve elfogadom, hogy ő így áll hozzájuk. Már régebben tisztáztuk, hogy csal pár óráról lehet szó, akkor elfogadta, most nem értem miért csinálja ezt.

Nincs velem az égvilágon semmi baj :) Lehet rossz volt a hasonlatom. De utálom amikor azzal jönnek, hogy az alkoholizmus egy betegség. Értem, hogy van benne valami, de alapvetően egy jellemhiba! nem kell rászokni. Aki veri a feleségét, gyerekét (apósom is ezt teszi, az én apám is ezt tette), de lehet ezt alkohol nélkül is.. akkor ezeket mindet fel kell menteni, mert beteg? Ilyen nincs az égvilágon. Ezt meg ti sem gondolhatjátok komolyan?

Miért olyan nagy baj az, hogy a lányomnak olyan életet akarok biztosítani amiben nem érik ilyen hatások? Én lennék a rossz emiatt?

Legyen jellemhiba :) Egyébként nem vagyok hisztérikus, de tény, hogy alkoholistákat nagyon megvetem és ezen az életben nem fogom magam felülemelni. Ha azt mondanák, hogy itt vagyunk, nem ittunk egy éve, szeretnénk helyrehozni amit elrontottunk akkor adnék nekik egy esélyt. Így nem.

Nem vagyok amúgy tökéletes, nem is állítottam soha magamról, vannak hibáim. De van hiba és hiba közötti különbség.