Elítélnél egy olyan nőt aki nem akar dolgozni hanem inkább otthon van mert a férje/párja eltartja?

a mai világban nem merném erre alapozni az életemet, az tuti. igaz, azt megengedhetem magamnak, h alacsony fizetésért dolgozzak olyan helyen, amit legalább szeretek, nem lebeg felettem Démoklész kardja, h mi lesz, ha megszűnik, kirúgnak, megunom. tudom, h számíthatok a páromra, és korábban is mondta, h szívesen eltart, ha szeretném, de nekem szükségem van szellemi kihívásra, munkatapasztalatra, folyamatos tevékenységre. és persze arra is, h emberek közt legyek, új dolgokat tanuljak magamról és a világról. örülök, h egy munkahely nekem ezt jelentheti, és nem a mindennapos harcot a felszínen maradásért.

nem ítélem el, de nem is tudom megérteni, h mégis milyen álomvilágban élhet, ha így bír létezni.

nekem szükségem van arra, h dolgozzak, de örülök, h nem a görcs, hanem önmagam miatt. valamint jó érzés, h a saját pénzem költhetem, oszthatom be. nem lenne arcom a párom fizetését költeni minden olyan dologra, ami kizárólag az én javamat szolgálja. jól esik, ha meghív vacsorázni, vagy elvisz kirándulni, de nekem baromi kellemetlen lenne az utolsó tampont is az ő fizetéséből megvenni.

Nem ítélem el HA kisgyermekkel van otthon.

Ha csak úgy otthon van, lustaságból, kényelemből, akkor igen, hiába vezet a háztartást. Kifejtettem már máshol is: napi 1 óra megfőzni, 15 perc elmosogatni.

5 Perc bevágni a ruhákat hetente a mosógépbe, még legalább 10 kiteregetni.

Porszívózás-felmosás-törölgetés max. 2-3 óra hetente.

Ha ezt összeszámolom napi 2 óra munka nem jön ki. AKi erre hivatkozik, hogy vezetni kell a háztartást, az LUSTA.

U.i.: én dolgozok, mégis képesek vagyunk "fullos" kaját főzni a párommal, miután hazaérünk, nem rántott csirkemellet. Az, ha valaki mireliten meg gyorskaján él, igénytelenség kérdése, és nem időé. Bár őszintén szólva szerintem megfelelő körettel semmi probléma a (nem mirelit) rántott csirkemellel...

"egoista jön ide a nagyképűségével, hogy hogy elítélné, nem tudna így élni... az irigység sok mindenre képes, főleg a mindent elsöprő tagadásra."

Nem vagyok irigy attól, hogy én az életben többre szeretném vinni, mint egy takarítónő (te gyakorlatilag az vagy, csak egy lusta kiadásban). Semmi irigyelni való nincs azon, hogy az ember mentesül a napi felelősség, felnőtt kommunikáció és a pénzszerzés alól - ami végül is egy felnőttet felnőtté tesz. Semmi irigyelni valót nem látok abban, hogy szex és takarítás, főzés fejében zsebpénzt kap az ember a férjétől. Inkább szánni való.

Nem ítélnék el, sőt ha olyan a helyzet, szívesen élnék így.

Egyszerűen azért, mert ha a másik fél elég jól keres, akkor ezzel lényegesen magasabb életszínvonalon élhetnek.

Ha megnézem a mostani napirendünket: reggel bemegyünk dolgozni, este 5-6 körül hazaesünk. Akkor fújok egyet, nekiállok főzni, eszünk, utána meg nagyjából egy óránk marad bármire, aztán megyünk fürödni, aludni.

Ha bármilyen plusz feladat van, azt vagy a hétvégére szuszakoljuk be (pl. takarítás, mivel panelban nem tanácsos este kilenckor porszívózni), vagy munkából kell elkéredzkedni, aztán tovább bent maradni, ledolgozni. Mindkettőnknek lenne hobbija, de nincs rá időnk, csak hétvégén, de ha azzal foglalkozunk, akkor nem tudunk elutazni a családunkhoz, akik megsértődnek... és még gyerek sincs!

Ellenben ha azt mondanánk, hogy essen ki az én jövedelmem (ezáltal 20%-kal csökkenne az összbevételünk), akkor a házimunkákat, bevásárlást, ügyintézést, egyebeket megcsinálnám napközben. Meghatalmazással a párom ügyeiben is el tudok járni, így neki nem kell ezekkel foglalkoznia.

Mire hazaérne a munkából, minden kész lenne, és az esti órákat pihenésre, szórakozásra vagy a hobbinkra fordíthatnánk. A hétvégék is megmaradnának, így lenne időnk a családra is.

És amennyit veszítünk azzal, hogy az én jövedelmem kiesik, közel annyit nyernénk azon, hogy például nem menzán ebédelnénk, hanem amit megfőzök, abból tud ő is vinni, és azt legalább tuti szereti is.

Persze megértem, hogy akinek erre egész egyszerűen nem telik, azt ez zavarja. De egyáltalán nem érzem, hogy a napi nyolc órás irodában üléssel annyival hasznosabb tagja lennék a társadalomnak, mintha otthon lennék..

Kedves előző, elég érdekes felfogásod van.

Ha pl. azt nézem, amiket érvként felsoroltál:

- a takarítás hétvégére marad - na és? Ha ketten csinálják egy panelt max. 1 óra alatt ki lehet takarítani. A nagy ház, kerttel persze más kérdés, arra több időt kell rászánni. Viszont azt vállalja is az ember, amikor azt épít.

- hogy szabadságot/csúszót kelljen kivenni a takarítás miatt, az a világ legröhejesebb felvetése. Ilyenről még életemben nem hallottam.

- főzés vs. menza: 8 órában dolgozunk mindketten. Maximum akkor nincs itthon főtt kaja, ha nincs kedvünk azt enni, és pizzát rendelünk. Ez esetben másnap a pizzát visszük munkába. Tegnap pl. spagetti volt. Nem hiszem, hogy abba a fél órába, ami alatt kifőztük a tésztát és a szószt is hozzá, bele kell halni. Értelmes ember eleve 2 napra főz, hogy másnap lehessen belőle vinni a munkába. Ehhez nem kell otthon maradni.

- ügyintézés: azért olyan gyakran nem kell elmászkálni ezzel kapcsolatban, hogy indokolja az otthoni seggmeresztést. Pont erre találták ki a csúszó órákat, ha pl. bankba, postára, hivatalba kell menni, ami ugye hétvégén nem megoldható.

"Ha ezt összeszámolom napi 2 óra munka nem jön ki."

Van olyan, aki otthon csak napi 2 órát dolgozik? :O Eleve ott van a főzés, már ha valaki főz elsőt, másodikat, aztán még rendbe kell rakni a konyhát, naponta többször mosogatni, takarítani minden nap, rendet rakni, jó, porszívózni, port törölni elég kétszer egy héten, de a többi szinte minden napos. Ráadásul ha valaki kertes házban lakik, akkor ott a kert, azt rendezni, ha állatokat tart, azokat etetni, takarítani, stb.

Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy valakinek kevesebb, mint két órányi munkája van naponta. Pláne, akinek gyereke is van.

Bár lehet, hogy egy kisebb, másfél szobás panellakást rendbe lehet tenni ennyi idő alatt, meg valami egyszerű kaját összecsapni.

A gyerekes anyukák más kérdés, ezt írtam is.

Azt kétlem, hogy valaki hétköznap munka után 3 fogásos vacsorát rittyent össze, főleg úgy, hogy a legtöbb ember ebédel a munkahelyén. Megfőzni meg lehet fél óra alatt is, de ha valami komolyabbat akar az ember, az sem több, mint egy óra.

Jó esetben pedig amíg fő/sül az étel, nekiáll az ember a mosogatásnak, és mire megfőtt, kész is.

DOlgozok én is, a párom is. Még soha nem szakadtunk bele a munka utáni főzésbe, és 1 óránál több időnket el sem vette.

A többi meg a hétvégi munka.