Ti megtudnátok a férjeteknek bocsájtani, ha megütne, ha igen, akkor hogyan? Nem szeretnétek ki belőle?

Attól függ milyen megütés.

Ha játék hevében miközben én agyoncsiklandozom,akkor az nem gond,védekezik,előfordul (bár mivel sokkal erősebb nálam,védekezni is alig mer szegénykém:))

De a direkt bántást sosem tűrném el,röpülne azonnal.

Bizonyos körülmények között lehet, hogy meg tudnám bocsájtani. De nem maradnék vele.

Ugyanúgy már nem tudnék ránézni, ez nekem akkora csalódás lenne, hogy szerintem kiszeretnék belőle.

Az a te dolgod, hogy te megbocsájtod-e, és ilyen férfi mellett maradsz-e, de nagyon-nagyon gondold át, hogy kell-e ez neked?

Ha van egy gyerek, meg nem is minden nap üt meg, meg egy hónapot már kibírt, akkor bocsáss meg, megéri újra és újra csalódni. Megéri várni a következő pofonra, ráncigálásra.

Istenem, te most komolyan dilemmázol? Nem ez volt az első eset, a ráncigálás és a verés/ütés, valamint egy vita hevében elcsattant pofon azért nagyon nem ugyan az. Bár én az utóbbit sem viseltem/viselném el. Gyerekkel léptem le, méghozzá azonnal, még aznap. De te tudod, ha neked hiányzik a félelem, hogy mikor fogja újra megtenni, akkor maradj.

Én rendkívül elítélendőnek tartom az erőszakot ,ebben nőttem fel gyerekként ,de azt kell mondjam hogy hálával tartozom a szüleimnek hogy túltudtak lenni ezen a dolgon és nem félárvaként nőttem fel ,sajnos már meghaltak a szülők, de mind a ketten a haláluk utólsó pillanatában mindezek ellenére a társukat keresték.

-Én csak a saját storym irtam ,befolyásplni se akarlak,de mint kivülálló könnyen osztogatnak véleményt emberek!

-