Mit tegyek? Még a halott rokonaim se hiányoznak annyira mint a kutyám.

Sírj nyugodtan.

Teljesen természetes az, amit érzel. Ezek az érzések tesznek minket emberré.

Gyászolj és őrizd meg úgy az emlékeidben, hogy boldoggá tettétek egymást. Nagyon szép élete volt melletted és nagyon hosszú :)

Aztán ha enyhülnek a sebek, nyugodtan vehetsz másik kutyát. Melletted jó sora van az állatoknak :)

24/N

Nagyon sajnálom. :( Én is így vagyok ezzel, pedig már 1 éve, hogy el kellett altatni a kutyámat. Ha gondolod, és szeretnél beszélni róla, írj rám.

16/L

:( Részvétem. Tudom, mit érzel. Én nyáron veszítettem el a kutyámat, ő 17 éves volt. Hasonló a helyzet, mint veled. Nekem is végigkísérte a gyerekkoromat, kamaszkoromat. Kislány voltam még, amikor hozzánk került.

Ennyi együtt töltött idő után teljesen természetes, hogy így érzel. Sajnos igazán okos tanácsot nem lehet mondani. Sírj nyugodtan, ha jól esik. (Az meg, hogy férfiak ne sírjanak, tiszta baromság!) Én is sutyiban sírdogáltam kicsit a munkahelyemen is (szerencsére egyedül vagyok a szobában).

Igazán csak az idő segít ezen. Nekem az lett, hogy pár hónap múlva már valahogy úgy tudtam Rá gondolni, hogy de jó volt együtt lenni, és milyen aranyos/vicces volt, amikor ezt meg azt csinálta... A tesómmal szoktuk mindig felemlegetni a viselt dolgait, és most már valahogy jó róla beszélni. Igaz, azért ehhez kellett jó sok idő.

Még annyi, hogy ha gyors segélyre van szükséged, akkor figyelemelterelésként vesd bele magad a munkába/tanulásba/bármibe... csak azért ne temetkezz bele teljesen, engedd felszínre törni a gyászt is, az ne rekedjen benned.

Kitartás...

28/N

Én is 4 hónapja veszítettem el a cicám. Csak 8 éves volt. Tragikus hirtelenséggel halt meg. nem tudok még beszélni róla, ne haragudj.

Napról napra jobb, de még nem tudok pl képeket nézegetni róla. Próbálom elterelni a figyelmem, ha eszembe jut. De mostmár nem csak az a szörnyű nap jut eszembe, hanem a szép napok is. És ezek vannak többségben!

Csak az idő segít! A szép dolgokra gondolj! És arra, hogy lesztek még együtt valamikor.

Párommal 14 éve vagyok együtt, ezelőtt még sosem láttam sírni. Nagyon szerették egymást. Mindig szalad elé, amikor hazaért a munkából, és mindig a lábánál aludt. Ha felvette, a nyakába hajtotta a cica a kis fejét..

Szóval 14 év alatt, csak akkor láttam sírni a párom.

Egyáltalán nem volt furcsa.

Csak a szép dolgokra gondolj! Találkoztok még.