Mit tehetnék? Hiányzik a halott apám, egy csomó mindent akartam még mondani neki.

Nagyszülők apai ágról, vagy testvérei vannak-e? Esetleg ővelük?

Ha más nincs, az még segíthet, ha kimégy a sírjához, és ott "beszéled meg vele" a dolgokat. Én hiszem, hogy előbb-utóbb a válasza is megérkezik, csak oda kell figyelni a hétköznapi apró eseményekre. Menj ki hozzá!

Megértelek nekem is nagyon hiányzik az apám és az anyám i8s, nekem mindketten meghaltak már.

Anyám mikor 2 éves voltam apám mikor 14 és nekem is erősnek kelett lennem mert az apám lakótársa a mostani nevelőanyám és a 2 testvérem is nagyon kivolt.

Azt nevárd hogy elfelejted, mert minden apró dologról eszedbe fog jutni kezve attól ha megszületik a gyereked vagy hogy kimondja az első szavait.

Én speciál csak 17 éves vagyok de szerintem megértelek.

Menj ki a sírhoz és beszélj hozzá, én ezt szoktam tenni.

De mondom elfelejteni soha nem fogod őt.

Leírom az egyik kedvenc Juhász Gyula irományt.

"Nem múlnak ők el kik szívünkben élnek,

hiába szállnak árnyak álmok évek,

ők itt maradnak bennünk csendesen még."

én is így vagyok, csak apa családjából nem él már senki akivel beszélhetnék. szerintem azon túl hogy próbálod úgy élni az életed ahogy neki tetszene, nem tudsz mit csinálni! én nem hiszek a túlvilági életben, mégis szoktam hozzá beszélni, a temetőben vagy máshol, ettől egy kicsit jobb lesz. vagy inkább elviselhetőbb.

25/N

Nekem ez szokott segíteni:

A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk

egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj

velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is

beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess

ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel

a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne

árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba

kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a

folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,

hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok

a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

(Henry Scott Holland Kanonok)

Jó volna, ha elmennél egy pszichológushoz, mondjuk alsó hangon egy klinikai szakpszichológushoz, aki a gyászfeldolgozáshoz is ért. De jobb volna egy pszichiáter. Ha neked 11 év után is ilyen mértékben hiányzik az édesapád, akkor az azt jelenti, hogy nem gyászoltad meg. Ennyi év után egy meg nem gyászolt gyász eltorzul és mindenfélel lelki ocsmányságokat növeszt.

Nem volt szép az édesanyádtól, hogy édesapád halálakor gyereként még neked kellett erősnek lenned! Éppen fordítva kellett volna lennie: egy felnőtt embernek mindig többet kell elviselnie, mint egy gyereknek.

Ezért volna jó nekeed egy szaki, mert nem csak torzult gyászról van szó nálad, hanem az ezzel kapcsolatos más dolgokról is. Pl. a meg nem élt és ki nem mondott haragról, amely nagyon is jogos édesanyáddal szemben.

Az a baj, hogy ebben a rohadt materializmusban azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy az élet a születéssel (fogantatással) kezdődik, és a halállal mindennek vége. Ez hazugság!

Már megszületésünk (fogantatásunk) előtt is éltünk, és halálunk után is élni fogunk. Csak a földi ruhánk, a testünk bomlik el, de a lényeg, ami benne van (lelkünk/szellemünk) utána is él.

Ezért, miután itt elvégezted a feladatodat, megtanultad, amit meg kell tanulnod, te is visszatérsz oda, ahonnan jöttél. És ott találkozol azokkal, akiket a földi életedben ismertél, szerettél.