2011 novemberében szültem első gyermekem.2012 májusában anyák napja. Párom elfelejtett felköszönteni a pici fiammal. Dühös voltam, szomorú. Mit gondoltok?

"Kíváncsi vagy? Igen felköszöntöttem! És? Persze meghatódott, láttam rajta, h milyen jól eset... nekem meg csak az járt a fejembe, h igen, kb. én is így éreztem volna magam anyák napján."

Na, ezért aztán megérte felköszöntened... Minek csináltad, azért, hogy mártírkodhass, hogy bezzeg te mennyivel jobb vagy nála? Vagy hogy jól megmutasd neki, hogy Te még ezt is...?

Most komolyan, a leírásod alapján a férjed kb. egy szent, olyan, mint a fehér holló, törődik veled nőként, szeret, a kisfiatoknak jó apja. Vedd már észre, mekkora ajándékot kaptál, és nem csak Anyák Napjára, hanem az év minden áldott napjára!

Felnőtt nő vagy, elhiszem, hogy érzelmes típus, de valami az értékrendeddel nem oké.

Azt még megértem, hogy akkor csalódott voltál, és az is rendben, ha elmondod a férjednek, hogy csalódott vagy, mert azt remélted, hogy különlegessé teszitek együtt ezt az első Anyák Napját.

De az, hogy még januárban is ezen agyalsz, az nagyon-nagyon alaposan kimeríti a túlreagálás fogalmát.

Miért kéne neki a pici nevében felköszönteni? Majd ha megnő a gyerek és úgy gondolja, felköszönt. Mindenki a saját anyukáját. Szegény szerencsétlen férjednek rettegésben teljnek a napjai hogy megint mit felejthet el :D

Ezt az anyáknapját nem reklámozzák agyon, sokszor napokkal később hallom hogy volt ilyen, akkor adok egy puszit anyának és ennyi. Nem ezen múlik hogy milyen anya valaki, kár feleslegesen problémát gyártani, lesz még elég enélkül is.

L20

És amikor állítólag nincs mit ennetek akkor te az anyáknapján vagy kiakadva? Na hagyjál már :D

És pont akkor kezded el sorolni a férjed által okozott gondokat mikor látod hogy mindenki a férjed mellett áll?

Meg "telcsi"... pfff. Ezt a kérdést sem egy érett, felelőségteljes nő tette fel.