A szüleim nem bíznak bennem, állandóan elveszik a kedvem mindentől. Mit tegyek?

19 éves vagyok.5 éve járok egy középiskolába,de az évek során rájöttem ,hogy ez a szakma nem nekem való(művészet)

Én teljesen más irányba szeretnék menni,ugyanis jövőre egy OKJ-s kozmetikusképzésre szeretnék menni.

A szüleim teljesen ki voltak akadva amikor ezt tudattam velük,mondván,hogy miért nem akarok továbbtanulni.

Ők mindketten művészeti fősulira jártak,és engem is ebbe az irányba akarnak terelni,én viszont továbbra is kozmetikus szeretnék lenni.Azt mondta nekem anya,hogy még a kukás gyereke is tovább tanul,csak én nem,apa pedig azzal jön,hogy én nem fogok tudni dolgozni...

Én tudom,hogy a kozmetikus szakma nem egy megbecsült dolog,legtöbben a pattanások nyomkodásával kötik össze.

Én legfőképpen emellett még a sminkes szakmában is gondolkoztam,de az lehet hogy nem olyan sokrétű.

Az idegesít a legjobban,hogy anya már szinte minden nap felhozza ezt a témát,de ezt sem nyíltan,hanem úgy,hogy például amikor lustálkodom,elkezdi nekem mondani,hogy -"te akarsz dolgozni?","ha kozmetikus leszel minden nap munkába kell menned,vagy ha nem mész kirúg a főnököd"

Az oké,hogy nem csípi a csőrét,de,hogy ennyire felkelljen ezt hozni minden egyes nap azt már nem bírom ki,pedig nekem vannak elképzeléseim,a jövőt illetően,de ők azt hiszik le..arom az egészet:(

Már azon gondolkodom,hogy nyári munkát fogok vállalni,hogy majd én fizessem ki a képzést,és ne nekik kelljen mert már apa is tett olyasmi megjegyzést,hogy majd ezt is nekik kell fizetni.

Néha úgy érzem nagyon szeretnék bizonyítani nekik,de ha kozmetikus leszek csak még inkább le fognak nézni...

Szerintetek tartsak ki magam mellet,vagy halgassak rájuk,és kényszerüljek bele egy olyan dologba amit nem szeretnék,de esetlegesen lehet ,hogy jót tenne nekem?