Ha választanod kellene a házastársad és a szülőd között, kit választanál?

10 éve házasként, kisgyerekes anyaként mondom, hogy a szüleimet.

Egyszerűen a vér szava. Persze ha nem lett volna jó viszonyom a szüleimmel, nem számíthanék rájuk még így 30 fölött is (nem lejmoláról van szó, saját otthonunk, saját keresetünk van), akkor biztosan nem ezt írnám.

És ugyanez a helyzet a gyerekemmel is: a vér. Vagyis őt választanám a férjemmel szemben.

Apám elhagyott 1 hónaposan, azóta felém sem nézett hiába akarta anya, hogy foglalkozzon velem, hiába kereste, hogy beszéljen velem, kijelentette, hogy neki nem kellek. (pedig tervezett voltam)

Anyám egy idegbeteg roncs, kezelte pszichológus, de abbahagyta a kezelést, mert sérelmezte, hogy elmebetegnek van titulálva. Pedig az. Ha valamiért pl 100 ft-tal többet fizet a boltban, akkor itthon már hisztérikusan bömböl, hogy őt állandóan átverik, öngyilkos akar lenni. Engem ovis korom óta vert ököllel, tépte a hajam, hogyha nem találtam valamit a lakásban, vagy nem csináltam valamit jól. Ha sírva leültem vele beszélni 10-12 évesen, hogy rosszul esik amit csinál, akkor elküldött a k*rva anyámba, hogy nem vagyok normális, hogy sírok és bezárt a szobámba, alig adott enni, sokat voltam kórházban gyomorproblémákkal, ráadásul cukorbeteg is voltam/vagyok. Mindig féltem tőle, féltem hozzászólni.

Ezek után egyértelmű, hogy a párom választanám, anyámra az ajtót rá nem nyitnám a büdös életben soha, akkor se ha halálán lenne.

Ha költözés/hasonló kérdésről van szó, akkor a páromat. Külföldre költöztem vele a jobb megélhetés érdekében, úgy is, hogy így csak 1-2 havonta látom a családomat (míg otthon éltünk minden hétvégén hazalátogattam).

Ha élet-halál kérdése: előbb haljak meg én.

Házastárs.

Nem tudom mit válaszolnék, ha apám nem lenne alkesz.