Hogy lehet túltenni magunkat egy nagyon fájdalmas szakításon?

A távolság egyébként nem nagyon lehet kifogás, nagyon kivételes eseteknél csak.

Minket a párommal apám választott szét, de Ő sokáig kitartott mellettem, és csak azért távolodott el és ment tőlem külön, hogy engem apám ne tudjon többé bántani, mivel nem voltak anyagi lehetőségeink akkoriban. Meg akart védeni a fizikai és pszichés bántalmazástól. De sokáig azután is titkon beszéltünk. Lassan az anyagiak elkezdenek alakulni, így lehet esélyünk, ha úgy dönt, leporolja az elfedett érzéseit, és visszatér attól, aki csak mankóként szolgált neki helyettem. Az egyetlen ember Ő, aki kitartott mellettem és a bántalmazások és fenyegetés ellenére el akart már akkor is jegyezni, és akit a világon a legjobban szeretek, és kész lennék az életemet adni érte, csak hogy őt ne bántsák. A távolság soha nem volt akadály, egyedül az erőszak, de azt is lesz esély leküzdeni, ha eljön a mi időnk.

Tudod, nem az az igazi, akivel el tudod képzelni az életed, hanem az, aki nélkül nem. Nekem Ő örökké a szívemben él, és tudom, hogy ez kölcsönös.

Tudod, a szerelem soha nem volt és soha nem lesz logikus. Ne keress magyarázatot semmire. A szerelem a világ egyik legerősebb érzése, egy olyan érzés, ami nem önmagát nézi, ami képes a másikat előtérbe helyezni minden helyzetben, ami bármit képes megtenni még önmagát is feláldozza, ha kell, ha ezen múlik, hogy a másiknak jobb legyen, akár csak egy kicsit is. Ez a végletek érzése, nem alakul ki, hanem olyan, mint a villám, és úgy is működik mindig, nem gondolkodik, csak cselekszik, de valahogy mindig a jót, még ha átmenetileg rossznak is tűnik, a szerelem nem követi a divatos viselkedési normákat, hirtelen dönt, és nem érdekli, ki mit szól hozzá.

Ha nektek ez valódi szerelem, ne aggódj, ha nem, akkor meg azért ne aggódj, mert majd meg fogod tudni az igazinál.

Élj! Most nélküle, később pedig vagy vele vagy mással vagy senkivel. A szíved tud mindent, és vezetni fog. Ne az eszedre hallgass, de élj, mert élni kell.

Én akkor nem olvastam a kérdésedet, csak most, viszont az a véleményem, hogy nagy butaságot csináltatok, hogy nem tartottatok ki egymás mellett. Mi Pestre járunk suliba, az én barátom is hazament nyárra, ráadásul én hozzájuk nem is mehetek...mi is 2 hetente fogunk találkozni 1-2 napra. Meg se fordult a fejünkben, hogy ez a kapcsolatunkban probléma lenne, nyilván nem olyan jó, mint eddig, de ősztől megint együtt lehetünk. Szerintem nektek is jobban megérte volna megbeszélni, hogy ezt az időszakot kibírjátok, aztán utána mélyíteni a kapcsolatot. De most komolyan..vannak emberek, akik nem hónapokat bírnak ki egymás nélkül, hanem 1 évre kimegy az egyik külföldre dolgozni, és mégis megvannak.

Tartod még vele a kapcsolatot, mint barát? Esetleg ha nincs új kapcsolata, akkor puhatolózz nála. A pasidat meg dobd ki, nem hiszem, hogy fair vele lenned, ha másba vagy szerelmes.

ha valóban ő lenne az igazi neked, és te lennél az igazi neked, akkor fel sem merülne problémaként sem a távolság, sem a munka, semmi.

Lépj túl rajta, bár biztosan nem könnyű! De engedd el! Ha mégis ő volt az igazi, hidd el, az életetek pontosan úgy fog alakulni, hogy együtt lesztek! Ha nem, akkor pedig neked is és neki is lehet esélye arra, hogy tényleg megtaláljátok az igazit!

Saját magad sanyargatod, és a jelenlegi párodat alázod.

Ésszel élj!! Különben nem boldogulsz ebben a világban.

A múltat felejtsd el és csakis a jövőre összpontosíts.

Mellesleg szerinted szeretett ő is annyira téged, mint te őt? Ő is sír utánad? Ha ilyen könnyen feladtátok és az akadályt nem sikerült áthidalnotok, akkor ezért a kapcsolatért kár.

Vagy nem is szeretett ő annyira téged, hogy akár megpróbálja megoldani a problémát, mert ha igazán tiszta szívből szert valakit az ember, akkor az tűzön-vízen át is megkeresi a megoldást.