Miért érzem azt hogy nem szeretem a családomat?
Van egy apám, anyám és egy 15 éves hugom.
Szüleim mindent megtettek hogy jó gyerekkorunk legyen,jár(t)unk állandóan tengerpartra, síelni, szórakozni, külföldre meg nagyon sok mindent csináltunk együtt mégsem érzem már hgy szeretem őket.
Tesómat amikor kisebb volt mindig ijesztgettem, megvertem,idegesítettem és utáltam. Vagy 3 éve tudunk egymással nagyjából beszélgetni meg ha valaki bántja akkor megvédem.
Anyám azt hiszi hogy még mindig kicsi vagyok,próbál megnevettetni olyanokkal amit kb 7 évesen tartottam viccesnek, néha próbál laza lenni, beszélgetni de nem megy.
Teljesen más. Az benne a jó hogy néha elmondhatok neki dolgokat.
Apámmal kuva jókat lehet bulizni de amugy őt se bírom már annyira mint régen. Régen jól kijöttünk most meg alig van valami.
Náluk van pár cuccom meg szoktam haza járni de amúgy a barátnőmmel lakom albérletbe vagy a házukba vagy haverjaimnál alszok.
Mi lehet az oka?
22/F
Az hogy néha távolinak érzed őket magadtól nem azt jelenti, hogy nem szereted őket. Ha meghalnának szomorú lennél? Ha igen: szereted őket.
Én is szeretem a családom, pedig nehéz esetek, nagyon ritka, hogy ilyen jól kijövünk, mint te a tieiddel. De a hibáik ellenére szeretem őket, mindent nekik köszönhetek.
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!