Miért zavarja a családomat hogy anyagias vagyok és szeretem a pénzt?

Amíg lád az embert a pénztárca mögött, nincs baj.

Meg amíg megérted, hogy a magas érték nincs összefüggésben a kiváló minőséggel.

Nézd meg pl. a Converse cipőket. Átvitték a gyártást máshova, azóta rohamosan romlott a minőségük, de ugyanannyi pénzt kérnek el érte, mint régebben.

Ennyiből, amit ide leírtál nem lehet véleményt alkotni.

Egyrészt azért zavarja őket, mert nekik más az értékrendjük. Ez nem jó vagy rossz, csak más. Én ezt mindig úgy jellemeztem, hogy "kinek mi a fontos".

Viszont ehhez kell az, hogy neked el kell tudnod fogadni az ő álláspontjukat (úgy beszélgetni, hogy nem fűzöd hozzá mindenhez, mennyibe került, stb. tehát légy "tapintatos"), és természetesen nekik is a tiédet (ha látják, hogy új telód/kabátod/autód/bútorod van, akkor azt dicsérjék meg, stb.) Így mindenféléről lehet beszélgetni.

Más dolog, ha te mondjuk lesajnálsz valakit nyíltan, hogy milyen olcsó cipője van, milyen sz*r régi autója. Vagy pl gonoszság a szegény rokon előtt elmesélni a dubai kirándulásodat tudván, hogy neki 5 éve még a Balatonra sincs lehetősége elmenni. Persze ha ő kérdezi az más.

Találd meg az egyensúlyt, és kérd erre a családodat is. Lehessen veled másról is beszélgetni mint a pénz és a pénzért megvehető dolgok.

Mondok egy példát:

Vettél egy új cipőt, tegyük fel jó drága volt.

Nos ezt ne úgy tálald, hogy apa-anya ezt nézzétek, vettem százezerért egy gucci cipőt. Hanem "nézzétek milyen jó kis cipőt találtam. Nem ázik be, és szép is szerintetek is?" Cserébe szüleid megdicsérik, kész. Részükről nem fair, ha erre az a reakció, hogy "miért nem jó neked az ötezer forintos csuka, biztos sokba került ez, más gyerekek meg éheznek"

Beszéljétek ezt meg.

Sajnos már másról sem szól a világ,mint a pénzről... Akinek nincs,az azért sír érte,esetleg irigykedik arra,akinek van,akinek van,az meg esetleg azért fél,hogy nehogy ne legyen. És ezzel nem akarok senkit sem megbántani,mert magamon tapasztalom,hogy milyen égető kérdés a pénz kérdése (nemrég fejeztem be a sulit és nem találok munkát,továbbá szüleimen tapasztalom,hogy milyen idegeskedéssel jár,hogy fenn tudjanak minket tartani pénzügyileg,törlesztők...).

Amíg az értékrended a helyén van és ahogy írtad is,hogy nem tiporsz el embereket,addig szerintem semmi baj veled,sőt. Örülj neki,hogy van munkád és szorgalmad az elvégzéséhez. Merthogy láttam már embereket,akik sírnak a pénzért,de kisujjukat se mozdítanák érte.

azon gondolkodj el, hogy ha a pénzt kivennéd az életedből, akkor is lennének-e tartalmas programjaid...

az sosem baj, ha az ember szeretné megalapozni a jövőjét, jó dolgokat venni, de amíg a pénzt hajkurászod, nehogy arra döbbenj rá, hogy ott ülsz a kötegeken, és semmi másra nem jutott időd, energiád.

Önmagában az, hogy anyagias vagy, nem baj. Akkor baj, ha emiatt minden más elsikkad. Lehet, hogy ez a helyzet nálad, vagy az is lehet, hogy a tendencia ez, és emiatt félnek a szüleid.

Mutass rá, amikor beszélgettek, hogy a pénzen kívül más értékek is fontosak számodra, másért is teszel. Ha pedig rájössz, hogy nincs így, akkor gondolkozz el a dolgon.

Az anyagiasságnak ugyanis két nagy veszélye van: az egyik az, hogy érzéketlenné válsz, a másik pedig az, hogy a pénzen kívül semmi más nem marad az életedben. Ami nem baj addig, amíg pénzed van, viszont tragédia, ha valami miatt hirtelen elveszted a pénzed. Mert adott helyzetben nem tudsz mibe kapaszkodva felállni.